Higgyetek az Ő prófétáinak - február 8 - HÉTFŐ - Bírák 1

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 7. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezet 211. nap

A világ a gyermekkorát élte, de a gonoszság annyira elmélyült és elterjedt, hogy Isten nem tűrhette már tovább, és ezt mondta: "[...] Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről" (1Móz 6:7). Kijelentette, hogy Lelke nem fogja örökre éltetni a gonosz emberiséget. Ha bűneikkel tovább szennyezik a világot és gazdag kincseit, eltörli őket a teremtettségből és elpusztítja azokat a dolgokat, amelyekkel oly örömmel áldotta meg őket; elsöpri az állatokat a mezőről és a gazdag élelmet kínáló növényzetet. A gyönyörű földet kietlenné és rommá teszi.

Az eluralkodó romlottság közepette Methusélah, Noé és sokan mások megpróbálták ébren tartani az igaz Isten ismeretét, és feltartóztatni az erkölcstelenség áradatát. Százhúsz évvel az özönvíz előtt az Úr szent angyal által kinyilatkoztatta szándékát Noénak. Megparancsolta, hogy építsen bárkát, és építése közben prédikáljon. Hirdesse, hogy Isten vízözönt hoz a földre a gonoszok elpusztítására. Akik elhiszik Isten üzenetét, és bűneiket megbánva, megújulva felkészülnek erre az eseményre, azoknak megbocsát és menedéket ad. Énók is elmondta gyermekeinek, amit Isten mutatott neki az özönvízről. Methusélah és fiai pedig, akik még hallották Noét prédikálni, segítettek a bárka építésében.

Isten megadta Noénak a bárka pontos méreteit, és világosan meghatározta építésének minden részletét. Emberi bölcsesség nem tudott volna kigondolni olyan erős és masszív építményt. Isten volt a tervező és Noé az építőmester. A bárkát hajótest formájúvá építették, hogy lebeghessen a vízen, de bizonyos vonatkozásban inkább házhoz hasonlított. Három emelete volt, de csak egy ajtaja az oldalán. A bárka fentről kapta a fényt, és helyiségei úgy voltak elrendezve, hogy mind kapott a világosságból. A felhasznált anyag ciprus vagy góferfa volt, amely évszázadokig nem korhad el. E roppant nagy építmény építése lassú és nehéz munka volt. A fák megmunkálása, óriási méreteik és anyaguk tulajdonságai miatt sokkal nehezebb volt, mint a mai gerendáké, még akkor is, ha az akkori emberek erősebbek voltak. Bár az építők mindent megtettek, amire ember képes, hogy tökéletes munkát végezzenek, a bárka mégsem tudott volna önmagában ellenállni a földre zúduló viharnak. Csak Isten tudta megőrizni szolgáit a háborgó vízen.

"Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett" (Zsid 11:7). Mialatt Noé hirdette intő üzenetét a világnak, cselekedeteivel tanúsította őszinteségét. Hite így tökéletesedett és lett nyilvánvalóvá. Példát adott a világnak arra, hogy miként kell hinni abban, amit Isten mond. Mindent, amije volt, a bárkába fektette. Amikor elkezdte építeni azt a hatalmas hajót a szárazföldön, tömegek jöttek mindenfelől, hogy megnézzék ezt a furcsa dolgot, és meghallgassák e különös prédikátor komoly, lelkes szavait. A bárkán ejtett minden kalapácsütés egy-egy bizonyságtevés volt az embereknek.

Először úgy látszott, hogy sokan elfogadják az intést, de nem fordultak őszinte bűnbánattal Istenhez. Nem akarták elhagyni bűneiket. Az özönvízig eltelt idő alatt hitük próbára lett téve, de ők nem állták ki a próbát. Végül az eluralkodó hitetlenségtől legyőzötten, korábbi társaikhoz csatlakozva elvetették az ünnepélyes üzenetet. Egyesek mély meggyőződésre jutottak, és megfogadták volna az intő szavakat, de oly sokan tréfálkoztak és gúnyolódtak, hogy átvéve ugyanazt a lelkületet, ellenálltak az irgalmas hívásnak, és csakhamar a legkihívóbb csúfolódókkal azonosultak. Azok voltak a legvakmerőbbek és legbűnösebbek, akiknek a lelkében egyszer már fény gyúlt, de ellenálltak Isten Lelkének.

E nemzedékben nem mindenki volt a szó legteljesebb értelmében bálványimádó. Sokan állították, hogy imádják Istent. Azt mondták, hogy bálványaik az istenséget ábrázolják, és hogy általuk az emberek tisztább fogalmat alkothatnak a mennyei lényről. Ez az osztály elsőként vetette el Noé prédikálását. Amikor megkísérelték Istent anyagi tárgyakkal ábrázolni, elvesztették tiszta látásukat. Nem látták, milyen fenséges és hatalmas az Isten. Szem elől tévesztették jellemének szentségét, kívánalmainak szent és változatlan voltát. Amikor a bűn általános lett, egyre kevésbé tűnt nekik az rossznak, és végül kijelentették, hogy Isten törvénye érvényét veszítette; hogy Isten jellemével ellentétben áll a bűn megbüntetése; és cáfolták, hogy ítéletével meg fogja látogatni a földet. Ha e nemzedékbeli emberek engedelmeskedtek volna Isten törvényének, akkor szolgájának intésében Isten hangját hallották volna. De mivel elutasították a világosságot, elméjük annyira elsötétedett, hogy Noé üzenetét csalásnak hitték.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 1

A Józsué halála utáni korszak egészen jó kezdet volt Izrael életében. Istent keresték, Őt kérdezték meg döntésük előtt. „Ki menjen legelőször közülünk…?” Júda és Simeon hűségesek voltak. A következő kifejezés azonban az első fejezet másik fontos témájául szolgál: „nem űzték ki”. Ez nagyon messze állt Isten szándékától, mert az Úr akarata az volt, hogy a kánaánitákat maradéktalanul távolítsák el. A 27-28. versben ezt olvashatjuk: „… a Kananeusoknak tetszett ott lakni azon a földön. … Izráel adófizetőjévé tette a Kananeust; de elűzni nem űzte el”. Izrael elbukott azon a területen, hogy nem engedelmeskedett teljes mértékig Istennek, és ez azzal a szomorú következménnyel járt, hogy Isten iránti szeretetük egészen a szívük mélyéből tűnt el.  

Amint ezt a fejezetet olvasom, lelkünk négy ellensége jut eszembe, amelyeket Isten teljesen ki akar ütni belőlünk: a vádló lelkületet, a gyűlölködést, a kapzsiságot és az irigységet. Mind a négy ellenség az énünket ülteti szívünk trónjára. A vádoló lelkület így szól: „Tartozol nekem, és meg kell fizetned azért, amit tettél!”; a gyűlölködés így: „Az enyém vagy, és uralkodom rajtad!”; a kapzsiság így: „Többel tartozom magamnak, mint amennyim van!”; az irigység pedig így: „Isten több áldással tartozik nekem, hiszen másokhoz viszonyítva kevesebbet kapok!” Lehet, hogy ezen ellenségek mindegyike felett részleges győzelmet aratunk Isten segítségével, és egy-egy rövid időre elenyésző lesz hatalmuk életünkben. Ám ha engedjük, hogy tartósan ott maradjanak lelkünkben, az olyan, mintha földünkön hagynánk a kánaánitákat – szaporodni és erősödni fognak, akár a rák, és lelki életünk ugyanolyan változékony és ingadozó lesz, mint Izrael nemzete a Bírák korában. Minden esetben Istent állítjuk félre, és énünk kerül a trónra.

Brennon Kirstein

a Southern Adventist University káplánja

28. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezetéhez (feb. 7-13).

Ellen White Biblia-magyarázata szerint az özönvíz előtti világ sokkal szebb volt, mint most; annak ellenére, hogy az a bűn átka alatt volt. Az emberek szellemi kapacitása is nagyobb volt, és csodás eszközöket alkottak – de gonosz célra használták azokat. Ez annyira bántó volt Isten számára, hogy kihirdette, hogy elpusztítja a világot egy özönvíz által. Ugyanakkor Isten gondoskodott a megváltásról egy bárka által, amelyet azok építettek, akik megőrizték az Isten igaz ismeretét.

Noé éveken keresztül prédikálta a figyelmeztetés és remény üzenetét, és ha az emberek őszintén megbánták volna bűneiket, Isten megakadályozta volna az özönvizet. Ezzel szemben azonban sokan vitatták, hogy az özönvíz általi ítélet lehetséges lenne, hiszen korábban sosem történt ilyen. Noé szilárdan kitartott, bár a többség fanatikusnak bélyegezte meg őt. Amikor Isten bezárta a bárka ajtaját, a megmentettekre bezárult az ajtó, az elveszettek pedig ki lettek zárva. Aztán az áradás olyan erővel tombolva tört elő, hogy még Sátán is féltette az életét.

Ahogy Noé napjaiban volt, úgy van ma is – Isten egy népet nevelt, hogy hirdesse az evangéliumot az ítélettel karöltve. Amikor a kegyelmi idő ajtaja bezárul, azok, akik elfogadják az Isten kegyelmét, be lesznek zárva Istennel örök biztonságra.

Martin Hanna 

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba