MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 9. fejezet 223. nap
Sokan
azt tanítják, hogy az anyagnak éltető ereje van - hogy az anyag bizonyos
tulajdonságokkal rendelkezik, és a benne rejlő energia által cselekedni tud -
és a természet olyan változatlan törvényekkel összhangban működik, amelyekbe
még Isten sem tud beavatkozni. Ez azonban hamis tudomány, és Isten Igéje nem
igazolja. A természet a Teremtőjének szolgája. Isten nem helyezi törvényeit
hatályon kívül, sem nem dolgozik velük ellentétben, hanem állandóan
eszközeiként használja őket. A természet egy intelligenciáról, egy személy
jelenlétéről, egy természet törvényein belül és keresztül működő cselekvő
energiáról tanúskodik. Az Atya és a Fiú állandóan munkálkodik a természetben.
Krisztus ezt mondja: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is
munkálkodom" (Jn 5:17).
Ezt
énekelték a léviták a Nehémiás által feljegyzett dicsénekükben: "Te vagy
egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a
földet és mindent, ami rajta van [...] és te adsz életet mindnyájoknak"
(Neh 9:6). Ami ezt a világot illeti, Isten teremtési munkája befejeződött. Mert
"[...] munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte" (Zsid 4:3).
De hatalma még most is jelen van a teremtés műveinek fenntartásában. Nem úgy
van az, hogy az egyszer mozgásba lendített gépezet a benne rejlő energia
folytán végzi munkáját; hogy a pulzus ver, és egyik lélegzet követi a másikat.
Hanem minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás arról tanúskodik, hogy
valakinek, akiben "élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17:28) mindenre
kiterjed a gondoskodása. Nem a benne rejlő erő folytán termi meg ajándékait a
Föld, és kering a Nap körül. Isten keze vezérli a bolygókat, és tartja
pályájukon, hogy szabályszerűen járják égi útjukat. ő "[...] kihozza
seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége
miatt egyetlen híjok sincsen" (Ésa 40:26). Isten hatalma folytán virul a
növényzet, kihajtanak a levelek és virítanak a virágok. ő "[...] füvet
sarjaszt a hegyeken" (Zsolt 147:8), és termékennyé teszi a völgyeket.
"Az erdő vadjai [...] Istentől követelik táplálékukat", és minden élő
teremtmény, a legparányibb bogártól egészen az emberig naponta az ő gondviselésétől
függ. A zsoltáros csodálatos kijelentése szerint: "rád vár minden élő
[...] megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek
javakkal" (Zsolt 104:27-28 új kat. ford.). Az ő szava vezérli az elemeket;
ő borítja be felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. "Olyan havat ád,
mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port" (Zsolt 147:16).
"Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld
határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből"
(Jer 10:13).
Mindennek
Isten a forrása. Minden igaz tudomány összhangban van Isten művével; minden
igaz nevelés az ő kormányzata iránti engedelmességhez vezet. A tudomány új
csodákat tár elénk; magasba szárnyal, és új mélységeket kutat fel, de semmi
olyat nem hoz elő, ami ellentétben áll Isten kinyilatkoztatásával. A
tudatlanság megpróbálhat a tudományra hivatkozva hamis nézeteket támogatni
Istenről, de a természet könyve és az írott Ige fényt áraszt egymásra. Mindez
arra indítja az embert, hogy imádja a Teremtőt, és tudatosan bízzon Igéjében.
A véges
elme képtelen igazán felfogni a végtelen Isten létezését, hatalmát,
bölcsességét és műveit. Ezt mondja a szent író: "Az Isten mélységét
elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az
égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb
annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél" (Jób 11:7-9). A föld
legnagyobb koponyái sem tudják felfogni Istent. Az ember örökké kutathat,
örökké tanulhat, és még hátra van a végtelenség.
A
teremtés művei azonban Isten hatalmáról és nagyságáról tanúskodnak. "Az
egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az
égboltozat" (Zsolt 19:2). A tudomány segíti Isten megértésében azokat,
akik az írott Igét választják tanácsadójuknak. "Ami nem látható belőle:
örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes
vizsgálata révén meglátható" (Róm 1:20 új prot. ford.)
Mai Bibliai szakasz: Bírák 13
Sámson nem hasonlítható össze sem az előtte,
sem az utána uralkodó bírák egyikével sem, hiszen az ő elhívásának nincsen
párja. Valójában a kiválasztása már fogantatása előtt, a szülein keresztül
történt. Bár a Biblia említ még más meddő asszonyokat, akiknek Isten előre
megígérte a gyermekáldást (Sára és Izsák, Anna és Sámuel, Erzsébet és János),
de Sámson édesanyja az egyetlen közülük, akit Isten angyala személyesen
látogatott meg. Ezután az Úr elküldte isteni hírnökét másodjára is, ezúttal
azért, hogy Manoahval, Sámson édesapjával beszéljen. A másik olyan alkalom a
Bibliában, amikor mindkét szülő személyes üzenetet kap Istentől, az Mária és
József, Jézus földi szüleinek az esetében történt (Máté evangéliuma 1.
fejezete, és Lukács evangéliuma 1. fejezete).
Habár Manoah felesége teljes egészében,
pontosan idézett mindent, amit az angyal mondott neki, Manoah mégis
kételkedett. Nem arról van szó, hogy nem hitt a feleségének, hanem mint Gedeon,
bizonytalan volt abban, felkészült-e az előtte álló feladatra. Biztosan kell,
hogy legyen még több utasítás, mint amennyi volt. Biztosan van még valami azon
kívül, hogy engedelmeskedjenek Isten egyszerű parancsainak, és azok alapján
neveljék fel a megígért gyermeket. Manoahnak szüksége volt egy jelre, és azt
csodálatos módon meg is kapta Istentől (13:19-20).
Biztató számunkra, hogy Isten akkor is tovább
akar velünk dolgozni, ha kételkedünk szavaiban. Akár alkalmatlannak érezzük
magunkat, akár csak bizonytalanok vagyunk az Ő akaratával szemben, az Úr
találni fog egy megoldást, hogy megadja számunkra a szükséges biztonságot és
útmutatást. Manoahból hiányzott a lelki tisztánlátás, hogy észrevegye Istent,
amikor Ő megjelent előtte. Ahhoz azonban eleget tudott, hogy útmutatásért
imádkozzon, és az Úr válaszolt imájára.
Justo E. Morales
29. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 8-9.
fejezeteihez (feb. 14-20).
Az utóbbi években
gyakran szerepeltek a híradásokban elsöprő erejű szuperviharok pusztító
hatásának képei. A globális felmelegedés és a környezetünkkel való megrögzött
rossz bánásmód csak növelni fogja azt a fájdalmat, kárt és pusztítást, amely a
ránk következő években vár kiaknázott bolygónkra. Ennek a pusztításnak az
árnyékában nőnie kell a tudatosságunknak is, ami az emberek reményvesztettségét
és félelmeit illeti.
Ahogy az özönvíz tomboló hullámai
alábbhagytak, a bárkán lakó néhány ember szívét bizonyára az elképedés töltötte
be. Negyven napi hánykolódást követően Noét és a családját megdöbbentették a
kataklizmaszerű következmények, amelyek Isten döntéséből adódtak, hogy
gyökerestül kiirtsa a bűn eredményét a földről. Noé bizonyára arra gondolt,
mennyivel több embert lehetett volna megmenteni, ha méltányolták volna a
szavát, és megfeleltek volna neki.
A szivárványt az égen, mint az Isten
kegyelmének és irgalmának szimbólumát kaptuk. Bármikor is később Noé, a
családja, vagy a leszármazottjaik látták az égen a szivárványt, tudták, hogy
Isten megígérte, hogy soha többé nem bünteti meg a földet özönvízzel. A
szivárvány megmaradt a remény és Isten gondoskodásának az ígéreteként.
A mai világunknak, amelyet érzéketlen gonosz
és természeti katasztrófák gyötörnek, ismét a remény szavát kell hallania. Ez
az ígéret pedig az, hogy Isten királyi székét a mennyben szivárvány övezi körül
(Jel. 4:2–3). Isten megígérte, hogy Jézus ismét el fog jönni, hogy megmentse a
pusztítástól Isten népét. Isten a népét megóvja és megmenti.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése