2016. január 9., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 9 - SZOMBAT- 5 Mózes 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 181. nap

Azt a viszálykodást, amit ő idézett elő a mennyben, Isten kormányzásának terhére írta. Kijelentette, hogy minden rossz Isten kormányzatának következménye. Állítása szerint az volt a célja, hogy megjavítsa Jahve törvényeit. Ezért Isten hagyta, hogy bemutassa állításainak jellegét, hogy megmutassa, mit is hoznak azok a változások, amelyeket Isten törvényével kapcsolatban javasolt. Ítéljék el őt saját cselekedetei! Sátán kezdettől fogva azt állította, hogy nem lázad. Az egész világegyetemnek látnia kell a csalót leplezetlenül.

A Végtelen Bölcsesség még akkor sem pusztította el Sátánt, amikor már kivetette a mennyből. Mivel Isten csak a szeretetből fakadó szolgálatot fogadhatta el, teremtményei hűségének azon a meggyőződésükön kell alapulnia, hogy ő igazságos és jó. Mivel a menny és a világok lakói nem voltak felkészülve a bűn jellegének sem következményeinek megértésére, Sátán elpusztításában nem látták volna meg Isten igazságosságát. Ha Isten azonnal kitörölte volna az élők sorából, egyesek félelemből szolgálták volna Istent, és nem szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg egészen, a lázadás szelleme sem semmisült volna meg teljesen. A meg nem szűnő korszakokon át élő egész világegyetem érdekében Sátánnak ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádjait minden teremtett lény igazi megvilágításukban lássa, és hogy Isten igazságossága és irgalma és törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon.

Sátán lázadásának tanulságul kellett szolgálnia a világegyetemnek az eljövendő korszakokon át végig - a bűn jellegéről és rettenetes következményeiről való örökös bizonyságtevésnek. Sátán uralmának velejárói, mind emberekre, mind angyalokra gyakorolt hatása meg fogja mutatni, milyen gyümölcsöt terem az isteni tekintély mellőzése. Ez fogja tanúsítani, hogy Isten kormányzatának a létével szorosan összefügg a Teremtő minden alkotásának jóléte. Így e lázadás rettenetes történetének minden szent lényt örökké védenie kell, hogy a törvényszegés jellegét megmutatva meggátolja becsapásukat; hogy megőrizze őket a vétkezéstől és a büntetéstől.

Aki uralkodik az egeken, ő az, aki látja kezdettől fogva a véget - aki előtt a múlt és a jövő egyformán nyitva áll, és aki a bűn által okozott keserveken, sötétségen és pusztuláson túl látja a maga szeretetből fakadó és áldást hozó szándékainak megvalósulását. Bár "felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége" (Zsolt 972). És ezt a világegyetem lakói - hűségesek és hűtlenek egyaránt - egy napon meg fogják érteni. "Cselekedete tökéletes, mert minden ő uta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!" (5Móz 32:4).


Azok közül, akik részesei voltak a Sínai-hegynél történt, eredeti szövetségkötésnek, a legtöbben meghaltak a sivatagban. A hitetlen nemzedék kihalt, és eljött az az ideje annak, hogy a hívők nemzedéke színre lépjen. Így Mózes alapjában véve egy új népcsoporttal újítja meg a szövetséget.

Izrael tanúja volt Isten nagy csodáinak az Egyiptomból való kivonulás óta. A legidősebbek csupán gyermekek voltak akkor, de láthatták a csapásokat, az elsőszülöttek halálát; láthatták a kettévált Vörös-tengert és az elpusztult egyiptomi hadsereget. Mindannyian szemtanúi voltak az ima által kivívott győzelmeknek ott a sivatagban; ettek a mannából, ittak a csoda által fakasztott vízből; csodát csoda után éltek át.

Isten soha nem fogja hatálytalanítani döntéseinket, hogy engedjen én-központú, megromlott viselkedésünknek. A csodák önmagukban nem tudtak elérni semmit sem az izraeliták szívében. Ha Isten nem küldte volna az Ő Szentlelkét, hogy átformálja szívüket, és ha nem engedtek volna Neki, akkor a legnagyobb csodák sem értek volna semmit sem.

Egyesek ma úgy gondolkodnak, hogy az evangelizációnak az adná a legnagyobb segítséget, ha csodás eseményeket látnánk. Végül is ki ne hinne a Lélek ereje ily’ hatalmas megnyilvánulásának? Ám a nagy csodák –
Isten természetfeletti munkája nélkül – nem érnének el semmit sem az emberek szívében, következésképpen nem lennének készségesebbek a tanulásra sem.

John Ash 

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése