MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 202. nap
Más
világok szent lakói a legmélyebb érdeklődéssel figyelték a földön történő
eseményeket. Az özönvíz előtti világ állapotában szemléltetve látták annak a kormányzásnak
a következményeit, amelyet Lucifer Krisztus tekintélyének elvetésével és Isten
törvényének mellűzésével megpróbált a mennyben bevezetni. Az özönvíz előtti
világnak azokban az erőszakos bűnöseiben Sátán alattvalóit látták, akiket ó
tartott uralma alatt. Az emberi szív gondolatai folyton csak gonoszak voltak
(1Móz 6:5). Minden indulat, indíték és elképzelés harcban állt a tisztaság,
béke és szeretet mennyei alapelvével. Ez azt a rettenetes romlottságot
példázta, amely Sátán politikájából következett - hogy Isten teremtményeit meg
kell szabadítani szent törvényének korlátaitól.
A nagy
küzdelem folyamán kibontakozó tények által Isten bemutatja kormányzatának
elveit és szabályait, amelyeket Sátán és az általa becsapottak meghazudtoltak.
Végül az egész világ el fogja ismerni Isten igazságosságát, bár ez az elismerés
túl késűn lesz ahhoz, hogy megmentse a lázadókat. Az egész világegyetem
egyetértéssel és helyesléssel kíséri Istent, amint csodálatos terve lépésről
lépésre halad a teljes megvalósulás felé. Egyetért vele a lázadás végső
megsemmisítésében is. Látható lesz, hogy mindazok, akik elfordultak a mennyei
elvektől, Sátán oldalára álltak a Krisztus elleni harcban. Amikor Isten
megítéli e világ fejedelmét, mindazok, akik hozzá csatlakoztak, osztoznak
sorsában, és az egész világegyetem, mint az ítélet tanúja, ezt hirdeti:
"Igazságosak és igazak a te útaid, ó! szentek Királya!" (Jel 15:3).
Mai Bibliai szakasz: Józsué 16
Amint azt már az
előző fejezetben is láthattuk, és most, Józsué könyve 16. fejezetében szintén,
Józsué és Káleb voltak az egyetlenek azon felnőttek közül, akik egykor
megszabadultak Egyiptomból, átkeltek a Vörös-tengeren, és negyven éven
keresztül vándoroltak Izrael népével a pusztában. Józsué most Kálebnek adta
Hebront, azt a várost, amelytől annak idején oly’ nagyon megrettentek a kémek,
hiszen Anák hatalmas fiai éltek ott. A 85 éves Káleb – Istenben bízva – kiűzte
onnan az óriásokat, majd felvonult Kirjáth-Széfer ellen. A várost Othniél,
unokaöccse foglalta el, és ezért a hőstettéért Káleb leányát, Akszát kérte
feleségül.
Sajnos Izraelben
sokan voltak, akiknek szívében nem élt ott Káleb hite. Júda fiai nem tudták
kiűzni Jeruzsálemből a jebuzeusokat; a 16. fejezet 10. verse pedig megemlíti,
hogy Efraim fiai sem űzték ki földjükről a kananeusokat. Azzal, hogy meghagyták
maguk között ezeket az idegeneket, az efraimiták önmagukat sodorták lelki
veszélybe. Jövőbeni történelmük azt mutatja, hogy bálványimádásba süllyedtek,
mégpedig olyan mértékben, hogy az Úr ezt kellett, hogy mondja prófétáján
keresztül: „Bálványokkal szövetkezett
Efraim; hagyd hát magára!” (Hós 4:17). A következő fejezetekben azt
olvassuk, hogy Manassé fiai sem tudták elfoglalni néhány városukat, és „sikerült a Kananeusoknak ott maradni azon a
földön” (17:12); valamint Dán nemzetségének is sok nehézsége támadt a
kapott földterület elfoglalása során.
Ha hittek volna, és
hitüket tettekkel is bizonyították volna, az Úr ugyanúgy megadta volna nekik is
a győzelmet, mint ahogy Kálebnek megadta. Így kövezték ki a jövendő hitehagyás
útját. Vajon a mi hitünk ellenáll a bennünket körülvevő világ nyomásának?
Ralph Neall
26. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 5.
fejezetéhez (január 24-30).
Bár tragikus és
erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a
megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a
megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa
engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben
benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta
a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel
ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen
fajta áldozatokat fogadhat el.
Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették,
Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan
megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának”
áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit
által követte azokat.
E történet tematikus bevezetés a rákövetkező
bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az
összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet
található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk.
Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem
először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet,
nem pedig az én imádatához.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése