2016. január 23., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 23 - SZOMBAT - Józsué 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 4. fejezet 195. nap

Az áldozati rendtartást Isten azért rendelte el, hogy az embert folytonosan emlékeztesse bűnére; hogy általa ismerje el vétkességét, és vallja meg hitét a megígért Megváltóba. E rendtartásnak tudatosítani kellett az elbukott emberiséggel azt az ünnepélyes igazságot, hogy a bűn okoztak a halált. Az első áldozat bemutatása végtelen fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott. Ekkor látott először halált. Ha engedelmeskedett volna Istennek, nem halt volna meg sem ember, sem állat. Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosul benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának a halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért. Egy reménycsillag fénylett fel a sötét és rettenetes jövőn, és ez nem volt már teljesen vigasztalan.

A megváltás tervének az ember megváltásán túl volt egy tágabb és mélyebb célja. Krisztus nemcsak ezért jött a földre; nem csupán azért, hogy e kis világ lakói úgy tekintsék isten törvényét, ahogy kell. Krisztus azért is jött, hogy a világegyetem előtt igazolja Isten jellemét. Nagy áldozatának ezt az eredményét - és hatását más világok értelmes lényeire, csakúgy mint az emberre - a Megváltó előre látta, amikor közvetlenül keresztre feszítése előtt így szólt: "Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok" (Jn 12:31-32). Krisztus cselekedete - hogy meghalt az ember megváltásért - nemcsak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örök érvényűségét, és bemutatta a bűn lényegét és következményeit.

A nagy küzdelem kezdettől fogva Isten törvénye körül folyt. Sátán azt akarta bebizonyítani, hogy Isten igazságtalan, hogy törvénye hibás és hogy a világegyetem érdekében azt meg kell változtatni. A törvény támadásával az volt a célja, hogy megdöntse szerzőjének tekintélyét. Ebben a küzdelemben ki kellett derülnie, hogy Isten törvényei tökéletlenek-e, és változásra szorulnak-e, vagy tökéletesek és változhatatlanok.

Sátán, amikor el kellett hagynia a mennyet, elhatározta, a földet teszi birodalmává. Amikor megkísértette és legyőzte Ádámot és Évát, azt gondolta, hogy övé lett ez a világ: "mert - mondta - engem választottak uralkodójukká. Lehetetlen az - állította -, hogy a bűnös bocsánatot kapjon. Ezért az elbukott ember jogosan alattvalója, és a világ az övé." De Isten feláldozta Fiát - aki egyenlő az Atyával -, hogy Ő viselje a törvényszegés büntetését. Ezen az úton, amelyet Isten nyitott, juthat az ember vissza Isten kegyeibe és édeni otthonába. Krisztus vállalta, hogy megváltja az embert, és hogy kimenti a világot Sátán markából. A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek abban a világban, azon a terepen kellett eldőlnie, amelyet Sátán magának követelt.

A világegyetem álmélkodott azon, hogy krisztus megalázza magát az ember megmentéséért. Hogy az, aki az általa alkotott hatalmas teremtettség mindenféle lényeinek szükségleteiről gondoskodva járt csillagról csillagra, egyik világból a másikba, és igazgatta mind, kész elhagyni dicsőségét és magára venni az ember természetét - ez olyan titok, amelyet más világok bűntelen értelmes lényei vágytak megérteni. Amikor Krisztus emberi formában eljött világunkba, vérfoltos útját feszült érdeklődéssel követték lépésről lépésre - a jászoltól a Golgotáig. A menny figyelte, hogyan bántalmazzák és gúnyolják, és tudta, hogy ez Sátán késztetésére történt. Figyelte, hogy miként nyomul előre az a hatalom, amely Krisztus ellensége. Sátán állandóan sötétséget, fájdalmat és szenvedést zúdított az emberiségre, Krisztus pedig elhárította. Figyelték a világosság és a sötétség közötti harc erősödését. És amikor Krisztus a kereszten haláltusája közben felkiáltott : "Elvégeztetett!" (Jn 19:30), örömujjongás zengett végig a világokon és a mennyen is. Az oly régóta vívott harc most eldőlt. Krisztus győzött. Halála volt a válasz arra a kérdésre, hogy szereti-e az Atya és a Fiú az embert annyira, hogy önmagát megtagadva áldozatot hozzon. Sátán megmutatta valódi jellemét - azt, hogy hazug és gyilkos. Nyilvánvaló lett, hogy ugyanazzal a szellemmel, amellyel a hatalmába került embereket uralta, irányítaná a menny értelmes lényeit is, ha tehetné. A hűséges világegyetem egyként dicsőítette a mennyei kormányzást.

Ha a törvényt meg lehetett volna változtatni, az ember üdvözülhetett volna Krisztus áldozata nélkül. Isten törvénye nem oldja fel a bűnöst a követelmények alól. Ezt a tényt bizonyítja az, hogy krisztusnak fel kellett áldoznia életét az elbukott emberiségért. Bebizonyosodott, hogy a bűn zsoldja a halál. Amikor Krisztus meghalt, biztossá vált sátán pusztulása. Ha pedig a törvény megszűnt volna a keresztnél - ahogy sokan állítják -, akkor Isten drága Fia csak azért viselte el a gyötrelmes halált, hogy Sátán megkapja azt, amit kért: akkor a gonoszság fejedelme diadalmaskodott volna, és jogosan vádolta volna Isten kormányzását. Az a tény, hogy Krisztus viselte a bűnös ember büntetését, minden értelmes teremtmény előtt súlyos érv amellett, hogy a törvény megváltozhatatlan, hogy Isten igazságos, irgalmas és önmegtagadó; hogy Isten kormányzatának igazgatásában a végtelen igazság egyesül a végtelen irgalommal.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 9

„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14. vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?
Nem számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény- és árnyoldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehetnek.
Mindig maradjon fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!
Willie Edward Hucks II

25. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3-4. fejezetéhez (január 17-23).

Gyakran tűnődöm 1 Mózes 3 történetén és azon ahogyan Ádám és Éva bukása megtörtént. Megkérdezem magam, hogy miért szegték meg Isten parancsát, hogy ne egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról. Ez a tilalom egy olyan egyértelmű követelmény volt, amely nem igényelt további magyarázatot. Azon is tűnődöm, hogy milyen lenne az élet ma, ha ők nem estek volna bűnbe. Istennek azonban volt egy terve a teremtéskor arra az esetre, ha a dolgok nem történnek az Ő akarata szerint. Jézus elkötelezte magát, hogy a Megváltónk lesz, ha az ember fellázad ellene. Ellen White elmondja nekünk, hogy ez a terv érvénybe lépett, mert Isten annyira szerette az embert, hogy kész volt meghalni helyettünk. Ez egy hihetetlen áldozat érettünk.

Jézus kereszthalála ennek a szeretetnek a bizonyítéka. Halála nem csupán engesztelés a bűnömre és biztosítja a megbocsátást, hanem azt is bizonyítja, hogy a bűn egy szörnyű dolog, amely kimondhatatlan fájdalmat, szomorúságot és halált eredményez. Az én javamat és személyes beteljesedésemet szolgálja az, ha követem Isten útmutatását az életemre, úgy, ahogy az a Szentírásban megtalálható. A megváltási terv Isten jellemének a tükrözése. Minél többet elmélkedem ezen a terven, annál inkább megértem azt, hogy Isten milyen csodálatosan gondoskodik rólam.

Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése