MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3. fejezet 191. nap
Ádám,
miután vétkezett, először azt képzelte, hogy a lét magasabb szintjére lép. De
bűnére gondolva csakhamar rémület töltötte el. Az addig enyhe, egyenletes hőmérsékletű
levegő most megborzongatta a vétkes párt. Elmúlt a szeretet és béke, amely
addig szívükben élt, és helyébe bűntudat lépett, félelem a jövőtől, és úgy
érezték, hogy a lelkük mezítelen. Eltűnt a fénypalást, amely addig betakarta
őket, és pótlására megpróbáltak valamilyen takarót csinálni, mert ruhátlanul
nem léphettek Isten és a szent angyalok színe elé.
Most
kezdték felismerni bűnük valódi voltát. Ádám vádolta társát oktalanságáért -
amiért eltávozott mellőle, és hagyta, hogy a kígyó becsapja. Mindketten azzal
áltatták magukat, hogy Ő, aki annyi jelét adta szeretetének, megbocsátja ezt a
bűnt és nem teszi ki őket annak az iszonyú büntetésnek, amelytől féltek.
Sátán
ujjongott sikerének. Az asszonyt rávette, hogy kételkedjen Isten szeretetében,
ne bízzon bölcsességében és hágja át törvényét. Sátán az asszonyon keresztül
elbuktatta Ádámot is. De a nagy Törvényadó közölni akarta Ádámmal és Évával
törvényszegésük következményeit. Isten megjelent a kertben. Amikor még
ártatlanok és szentek voltak, örömmel üdvözölték teremtőjüket. De most rémülten
menekültek, és megpróbáltak elrejtőzni a kert mélyebb zugaiban. De
"Szólítá [...] az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda:
Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és
elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél
a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?" (1Móz 3:9-11).
Ádám nem
tagadhatta le, de nem is mentegethette bűnét. Azonban bűnbánat helyett
megpróbálta feleségét hibáztatni, és ezzel Isten magát is vádolta: "[...[
Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém"
(1Móz 3:12). Ő, aki Éva iránti szeretetből tudatosan játszotta el Isten
jóváhagyását és édeni otthonát, az örök élet örömét, most bukása után képes
volt törvényszegéséért társát, sőt magát a Teremtőt is felelőssé tenni. Ilyen
rettenetes hatalom a bűn.
Az
asszony, amikor Isten őt kérdezte: "[...] Mit cselekedtél?" Így
válaszolt: "[...] A kígyó ámított el engem, úgy evém" (1Móz 3:13).
"Miért teremtetted a kígyót? Miért engedted őt be az Édenbe?" ezek a
kérdések rejtőztek bűne mentegetésében. Tehát akárcsak Ádám, ő is Istenre
akarta hárítani bukásuk felelősségét. Az önigazolás szelleme a hazugság
atyjától ered. Ennek ősszüleink is helyt adtak, amikor engedtek Sátán
befolyásának. Ez Ádám minden fiánál és leányánál megmutatkozik. Bűneik alázatos
bevallása helyett megpróbálnak védekezni, azt másokra, a körülményekre avagy
Istenre hárítani. Még áldásaiban is alkalmat látnak az Isten elleni zúgolódásra.
Az Úr
ezután ítéletet mondott a kígyóra: "[...] Mivelhogy ezt cselekedted,
átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port
egyél életed minden napjaiban" (1Móz 3:14). Mivel a kígyó Sátán eszköze
volt, neki is osztozni kellett Isten büntetésében. A mező legszebb és
legcsodálatosabb teremtményéből a legvisszataszítóbb és legmegvetettebb állat
lett, amelytől fél és irtózik állat és ember. Amit Isten ezután mondott, az
közvetlenül Sátánnak szólt. Előre mutatott végső vereségére és pusztulására:
"[...] ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod
között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát
mardosod" (1Móz 3:15).
Isten
elmondta Évának, hogy milyen bánat és fájdalom lesz ezentúl osztályrésze. Az Úr
így szólt: "[...] epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik
terajtad" (1Móz 3:16). A teremtéskor Isten Ádámmal egyenlővé alkotta Évát.
Ha engedelmesek maradtak volna Isten iránt - összhangban a szeretet nagy
törvényével - egymással is mindig összhangban lettek volna. De a bűn viszályt
hozott, egységük csak úgy tartható fenn, ha az egyik enged a másiknak. Elsőként
Éva vétkezett. Ezért esett kísértésbe, mert Isten parancsával ellentétben
eltávozott társa mellől. Ő vette rá Ádámot a bűnre, és most Isten őt vetette
férje alá. Ha az elbukott emberiség gyakorolta volna Isten törvényének elveit,
ez az ítélet - bár a bűn következménye volt - áldást jelentett volna nekik. De
mivel a férfi visszaél felsőbbségével, az asszony sorsa nagyon sokszor
keserves, és élete terhes.
Édeni
otthonában Éva tökéletesen boldog volt férje oldalán, de mint a mai nyugtalan
Évák, azzal a reménnyel áltatta magát, hogy magasabb szintre emelkedhet, mint
amit Isten kijelölt neki. Mivel megpróbált eredeti helyzete fölé emelkedni,
messze az alá zuhant. Hasonló sorsra jutnak mindazok, akik nem vállalják jó
szívvel Isten terve szerinti feladatukat. Miközben olyan pozíciók elérésére
igyekeznek, amelyekre Isten nem tette alkalmassá őket, üresen hagyják azt a
helyet, ahol áldásul lehettek volna. Miközben nagyobb hatáskörre vágynak,
feláldozzák igazi női méltóságukat és jellemük nemességét, elvégezetlenül
hagyva azt a munkát, amelyet részükre a Menny kijelölt.
Ádámnak
az Úr kijelentette: "[...] Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és
ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott
legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden
napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.
Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert
abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz" (1Móz 3:17-19).
Isten
nem akarta, hogy a bűntelen pár bármi rosszat is megismerjen. Sok jót adott
nekik, a rosszat pedig visszatartotta. De Isten parancsát áthágva ettek a
tiltott fáról és most már mindig enni fognak - ismerni fogják a gonoszt. Ettől
az időtől kezdve gyötrik Sátán kísértései az emberiséget. Az örömteli munka
helyett, amelyet Isten ezt megelőzően nekik kijelölt, aggódás és fáradságos
munka lett a sorsuk. Csalódás, bánat, fájdalom várt rájuk, és végül a halál.
Az egész
természet magán viseli a bűn átkát; az Isten elleni lázadás jellegéről és
következményeiről tanúskodik. Amikor Isten megalkotta az embert, úrrá tette a föld
és minden élő teremtmény felett. Ameddig Ádám hű volt Istenhez, uralkodott az
egész természeten. De amikor fellázadt Isten törvénye ellen, az alsóbbrendű
teremtmények az ő uralma ellen lázadtak fel. Az Úr nagy irgalmában így mutatta
meg az embernek, hogy törvénye milyen szent, és azt akarta, hogy saját
tapasztalatából tanulja meg, milye veszélyes annak a legkisebb mértékben is a
mellőzése.
Mai Bibliai szakasz: Józsué 5
Habár az olvasó
kísértést érezhet arra, hogy a körülmetélkedésről szóló beszámoló miatt
átugorja ezt a fejezetet, ezen kívül is gazdag áldásokat találhat itt. Csak
egyre szeretnék összpontosítani a sok közül, amit találtam.
Sokan, akiket mi
„ellenségnek” vélünk, bátor külsővel parádéznak, azt remélve, hogy megrémítenek,
vagy elnyomnak másokat, de mélyen a lelkükben félelmet hordoznak, mivel
felismerik azt, hogy Isten kiáll az Ő választottaiért. Könnyen meglehet, hogy a
„Gilgál” emlékműveket látva – , amelyeket önmagunknak állítunk fel
emlékeztetőül – az „ellenség” megremeg
Isten előtt, aki előttünk és mögöttünk jár, hogy óvjon és védjen bennünket.
A
legfigyelemreméltóbb dolog az, hogy miközben Izrael ellenségei meghunyászkodnak
a Menny Istene előtt, Izrael fiai nem mindig veszik észre Isten hatalmának
jelenlétét. Mi sem vagyunk tudatában annak, hogy mások milyen mértékben
tartózkodnak attól, hogy nekünk ártsanak, mert rájöttek arra, hogy a mi
Istenünk hatalmas mentsvár!
Willie Edward Hucks II
25. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 3-4.
fejezetéhez (január 17-23).
Gyakran tűnődöm 1
Mózes 3 történetén és azon ahogyan Ádám és Éva bukása megtörtént. Megkérdezem
magam, hogy miért szegték meg Isten parancsát, hogy ne egyenek a jó és gonosz
tudásának fájáról. Ez a tilalom egy olyan egyértelmű követelmény volt, amely
nem igényelt további magyarázatot. Azon is tűnődöm, hogy milyen lenne az élet
ma, ha ők nem estek volna bűnbe. Istennek azonban volt egy terve a teremtéskor
arra az esetre, ha a dolgok nem történnek az Ő akarata szerint. Jézus
elkötelezte magát, hogy a Megváltónk lesz, ha az ember fellázad ellene. Ellen
White elmondja nekünk, hogy ez a terv érvénybe lépett, mert Isten annyira
szerette az embert, hogy kész volt meghalni helyettünk. Ez egy hihetetlen
áldozat érettünk.
Jézus kereszthalála ennek a szeretetnek a bizonyítéka.
Halála nem csupán engesztelés a bűnömre és biztosítja a megbocsátást, hanem azt
is bizonyítja, hogy a bűn egy szörnyű dolog, amely kimondhatatlan fájdalmat,
szomorúságot és halált eredményez. Az én javamat és személyes beteljesedésemet
szolgálja az, ha követem Isten útmutatását az életemre, úgy, ahogy az a
Szentírásban megtalálható. A megváltási terv Isten jellemének a tükrözése.
Minél többet elmélkedem ezen a terven, annál inkább megértem azt, hogy Isten
milyen csodálatosan gondoskodik rólam.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése