MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 3. és 4. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3. fejezet 190. nap
A kígyó
behálózó kérdésére Éva így válaszolt: "[...] A kert fáinak gyümölcséből
ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, amely a kertnek közepette van, azt
mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És
monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy
amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek
mint az Isten: jónak és gonosznak tudói" (1Móz 3:2-5).
Sátán
kifejezte, hogy ha ősszüleink esznek arról a fáról, a lét magasabb szintjére
jutnak, a tudás szélesebb mezejére lépnek. Arra célzott, hogy az Úr féltékenyen
vissza akarja ezt tőlük tartani, nehogy vele egyenlővé magasztosuljanak. Sátán
maga is evett a tiltott gyümölcsből, és ennek eredményeképpen megszerezte a
beszéd képességét. Az a gyümölcs csodálatos bölcsességet és hatalmat ad; Isten
ezért tiltotta meg, hogy megkóstolják, vagy csak megérintsék is. A kísértő azt
sugalmazta, hogy nem fog bekövetkezni Isten fenyegetése, csak meg akarta
félemlíteni őket. Hogyan is halnának meg? Hát nem ettek az élet fájáról? Isten
meg akarja gátolni fejlődésüket és boldogságukat.
Ez volt
Sátán munkája Ádám korától fogva mostanáig, és ezt nagy sikerrel végzi. Arra
kísért embereket, hogy ne bízzanak Isten szeretetében, és vonják kétségbe
bölcsességét. Állandóan tiszteletlen kíváncsiságot, nyugtalan, firtató vágyat
igyekszik kelteni az isteni bölcsesség és hatalom titkaiba való behatolásra.
Azt kutatva, amit Istennek tetszett visszatartani, a tömegek figyelmen kívül
hagyják azokat az igazságokat, amelyeket kinyilatkoztatott, és amelyek
elengedhetetlenek az üdvösséghez. Sátán engedetlenségre kísérti az embereket,
elhitetve, hogy a tudás csodálatos mezejére lépnek. De ez mind csalás. A
fejlődés gondolatától fellelkesülten, Isten kívánalmainak lábbal tiprásával oly
útra lépnek, mely a romlottsághoz és halálhoz vezet.
Sátán
úgy tüntette fel a szent párnak, hogy csak nyernek, ha Isten törvényét áthágják.
Vajon nem találkozunk-e ma is hasonló okoskodással? Sokan korlátoltnak mondják
azokat, akik engedelmeskednek Isten parancsolatainak, magukat pedig
felvilágosultnak tartják, mint akik nagyobb szabadságot élveznek. Mi ez, ha nem
az Édenben elhangzott szó visszhangja: "Amely napon ejéndetek arról -
szegd csak meg Isten kívánalmát -, olyanok lesztek, mint az Isten"? Sátán
azt állította, hogy nagyon jót tett neki az, hogy evett a tiltott gyümölcsből.
De azt elhallgatta, hogy törvényszegése miatt kiűzték a mennyből. Bár látta,
hogy a bűn következménye végtelen veszteség, eltitkolta saját boldogtalanságát,
hogy másokat is ugyanabba helyzetbe sorodon. A kísértő eszmetársai ma is
igyekeznek leplezni valódi jellemüket. Mondhatják magukat szentnek, de ez csak
még veszélyesebb csalóvá teszi őket.
Sátánnal
társulnak, lábbal tiporják Isten törvényét, és másokat is ugyanarra késztetnek,
hogy végérvényesen elpusztuljanak.
Éva
igazán elhitte Sátán szavait, de ez a hiedelme nem mentette meg a bűn
büntetéséről. Éva kételkedett Isten szavában, és ez okozta bukását. Az ítélet
nem azért fog kárhoztatni embereket, mert lelkiismeretesen elhitték a
hazugságot, hanem mert nem hitték el az igazságot; mert elmulasztották
megismerni az igazságot. Sátán ezt cáfoló álokoskodása ellenére mindig végzetes
dolog engedetlenkedni Istennel szemben. Törekednünk kell megismerni, mi az
igazság. Mindazok a leckék, amelyeket Isten feljegyeztetett Igéjében,
intésünkre és eligazításunkra szolgálnak. Isten azért adta ezeket, hogy
megóvjanak bennünket a csalástól. Mellőzésükkel pusztulásunkat okozzuk.
Biztosak lehetünk abban, hogy minden, ami Isten szavának ellentmond, Sátántól
származik.
A kígyó
leszakított a tiltott fáról egy gyümölcsöt, és azt a félig-meddig vonakodó Éva
kezébe tette. Majd emlékeztette arra, amit az asszony maga mondott - hogy Isten
megtiltotta a fának még az érintését is, nehogy meghaljanak. Nem lesz több kára
a gyümölcs megevéséből - mondta a kígyó -, mint az érintéséből. Látva, hogy nem
lett semmi baj abból, amit tett, Éva vakmerőbb lett. Amikor "[...] látá
[...] hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a
bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék" (1Móz 3:6).
Íze jól esett, és fogyasztása közben úgy érezte, mintha megélénkülne, és a lét
magasabb szintjére lépne. Minden félelem nélkül szakított és evett a
gyümölcsből. Most pedig, hogy megszegte Isten parancsát, eszköze lett Sátánnak
férje megrontásában. Valami furcsa, természetellenes izgalommal, a tiltott
gyümölccsel tele kézzel kereste meg férjét, és elmondott neki mindent, ami
történt.
Ádám
arcára kiült a szomorúság. Döbbentnek és rémültnek látszott. Évának azt
válaszolta, hogy ez bizonyára az ellenség, akitől Isten óvta őket; és Isten
ítélete folytán Évának meg kell halnia. Erre Éva unszolta Ádámot, hogy egyen
csak, és közben a kígyó szavait mondogatta, hogy bizony nem halnak meg. Úgy
okoskodott, hogy ennek igaznak kell lennie, mert semmi jelét nem érzi Isten
haragjának, sőt ellenkezőleg, valami fenséges, pezsdítő érzés minden képességébe
új életet adott. Azt képzelte, hogy ugyanezt érzik a mennyei követek is.
Ádám
tudta, hogy társa megszegte Isten parancsát, nem törődve az egyetlen
tilalommal, hűségük és szeretetük próbájával. lelkében rettenetes gyötrelem
dúlt. Bánta, hogy elengedte Évát maga mellől. De a tett megtörtént; most el
kell válnia attól, akinek társasága boldoggá tette. Hogyan is tudná ezt
elviselni? Ádám örült Isten és a szent angyalok társaságának. Szemlélte a
Teremtő dicsőségét. Felfogta, milyen magasztos sors vár az emberiségre, ha
hűséges Istenhez. De ezekről az áldásokról mind elfeledkezett attól való
félelmében, hogy elveszti azt az ajándékot, amely szemében minden másnál
drágább volt. A Teremtő iránti szeretetet, hálát, hűséget felülmúlta az Éva
iránti szeretet. Éva egy része volt, és nem tudta elviselni az elválás
gondolatát. Nem eszmélt rá arra, hogy az a végtelen hatalom, aki a föld porából
élővé, gyönyörűvé teremtette meg őt, és szeretetében társat adott neki, be
tudja tölteni Éva helyét. Eltökélte, hogy osztozik Éva sorsában. Ha Évának meg
kell halnia, ő is meghal vele. Elvégre - gondolta - talán a bölcs kígyó mégis
igazat mondott. Éva ott állt előtte. Oly szép volt és oly ártatlannak látszott,
mint engedetlen tette előtt. És még nagyobb szeretettel vette körül Ádámot,
mint korábban. A halálnak semmi jele nem látszott rajta. És Ádám elhatározta,
viseli a következményeket. Megragadta a gyümölcsöt és gyorsan megette.
Mai Bibliai szakasz: Józsué 4
Mindnyájunknak
szüksége van egy Gilgálra. Sőt, újra meg újra szükségünk van olyan helyekre az
életünkben, ahol emlékeztetőket helyezünk el, és megállunk, hogy azon
gondolkodjunk, mit tett Isten értünk a múltban, hogyan szabadított ki bennünket
a különböző megpróbáltatásokból, nehézségekből és bajokból.
Ezek a „Gilgálok”
legalább két célt szolgálnak: (1) Amikor megkísértetünk, hogy megkérdezzük, hol
van az Isten, vagy amikor olyan kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket nem
tudunk kezelni, akkor visszaemlékezhetünk arra, mit tett Ő a múltban, és
bizalommal nyugodhatunk meg abban a tudatban, hogy ismét meg tud és meg is fog
áldani; és (2) ezek az emlékeztetők bizonyságul szolgálnak másoknak, akik saját
kihívásaikkal néznek szembe. Őket is bátoríthatja az a tudat, hogy az az Isten,
aki bennünket megáldott, kész arra, hogy őket is megáldja a maga különleges
módján.
Willie Edward Hucks II
25. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 3-4.
fejezetéhez (január 17-23).
Gyakran tűnődöm 1
Mózes 3 történetén és azon ahogyan Ádám és Éva bukása megtörtént. Megkérdezem
magam, hogy miért szegték meg Isten parancsát, hogy ne egyenek a jó és gonosz
tudásának fájáról. Ez a tilalom egy olyan egyértelmű követelmény volt, amely
nem igényelt további magyarázatot. Azon is tűnődöm, hogy milyen lenne az élet
ma, ha ők nem estek volna bűnbe. Istennek azonban volt egy terve a teremtéskor
arra az esetre, ha a dolgok nem történnek az Ő akarata szerint. Jézus
elkötelezte magát, hogy a Megváltónk lesz, ha az ember fellázad ellene. Ellen
White elmondja nekünk, hogy ez a terv érvénybe lépett, mert Isten annyira
szerette az embert, hogy kész volt meghalni helyettünk. Ez egy hihetetlen
áldozat érettünk.
Jézus kereszthalála ennek a szeretetnek a bizonyítéka.
Halála nem csupán engesztelés a bűnömre és biztosítja a megbocsátást, hanem azt
is bizonyítja, hogy a bűn egy szörnyű dolog, amely kimondhatatlan fájdalmat,
szomorúságot és halált eredményez. Az én javamat és személyes beteljesedésemet
szolgálja az, ha követem Isten útmutatását az életemre, úgy, ahogy az a
Szentírásban megtalálható. A megváltási terv Isten jellemének a tükrözése.
Minél többet elmélkedem ezen a terven, annál inkább megértem azt, hogy Isten
milyen csodálatosan gondoskodik rólam.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése