MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Blogban itt olvashatók
a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 23. fejezet 137. nap
Az Úr
szeretné, ha értékelnénk a csodálatos megváltási tervet, ha felismernénk Isten
gyermekeiként kapott szent kiváltságunkat, ha hálás szívvel engedelmeskednénk
neki. Szeretné, ha megújultan és boldogan szolgálnánk Őt mindennap. Szeretné,
ha szívünk túlcsordulna a hálától, mert beírta nevünket az élet könyvébe, amely
a Bárányé, és mert reá - aki törődik velünk - vethetjük minden gondunkat. Azt
mondja, hogy örvendezzünk; mert az Úr öröksége vagyunk; mert Krisztus igazsága
a szentek által viselt fehér palást, mert megvan az a boldog reménységünk, hogy
Megváltónk nemsokára eljön.
Éppoly
kötelességünk Istent teljes szívből, őszintén dicsőíteni, mint imádkozni. Meg
kell mutatnunk a világnak és a mennyei lényeknek, hogy értékeljük Istennek a
bukott emberiség iránti csodálatos szeretetét, és egyre nagyobb áldásokat
várunk végtelen tárházából. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk áldott
tapasztalatairól. Amikor a Szentlélek különleges mértékben árad reánk, nagyobb
örömünk lesz az Úrban és sokkal eredményesebben szolgálunk, ha beszélünk
gyermekei iránti jóságáról és értük tett csodáiról.
Ezzel a
módszerrel leküzdhetjük Sátán hatalmát. Megszabadulhatunk a zúgolódó,
panaszkodó lelkülettől, és a kísértő csatát veszít. Kialakulnak bennünk azok a
jellemtulajdonságok, amelyek a föld lakóit alkalmassá teszik a mennyei életre.
Ennek a
bizonyságtevésnek másokra is hatása lesz. A lélekmentésnek nincs ennél
eredményesebb eszköze.
Tetteinkkel
is Istent kell megdicsőítenünk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt neve
dicsőségének növelésére. Isten ajándékokat ad nekünk, hogy mi is adhassunk, és
adományaink útján ismerné tegyük jellemét a világ előtt. A zsidó üdvrendben az
ajándékok és adományok az istentisztelet lényeges részét képezték. Izrael népe
azt a tanítást kapta, hogy minden jövedelme tizedét a szentély szolgálatára
szentelje. Ezenkívül bűnért való áldozatot, önkéntes áldozatot és hálaáldozatot
is kellett adniuk. Annak idején ezek képezték az evangélium munkájának anyagi
alapját. Isten ma sem vár el tőlünk kevesebbet, mint ősi népétől. Ma is
végeznünk kell a lélekmentés szent munkáját. Isten a tizeddel, az ajándékokkal
és az áldozatokkal gondoskodik erről a munkáról. Akarata szerint ezek képezik
az evangélium szolgálatának anyagi alapját. Isten igényt tart a tizedre. Ezt
szent pénznek kell tartanunk, és be kell adnunk tárházába ügyének támogatására.
Önkéntes adományainkat és hálaáldozatunkat is kéri. Mindezt arra kell
felhasználni, hogy az evangélium eljusson a föld legtávolabbi részeibe is.
Az
istenszolgálat személyes szolgálatot is jelent. Személyes munkával kell
együttműködnünk vele a világ megmentéséért. Krisztus megbízása: "Elmenvén
e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mk 16
:15) - minden követőjének szól. Akiket elhívott a krisztusi életre, azokat arra
is elhívta, hogy embertársaik üdvösségéért dolgozzanak. Dobbanjon szívük
Krisztus szívével egy ütemre, és vágyakozzanak lelkek megmentésére éppúgy, mint
Ő! Nem mindenki töltheti be ugyanazt a helyet Isten művében, de mindenki
számára van hely és tennivaló.
Isten
annak idején Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot, a szelíd, bölcs Mózest és a sokoldalú
Józsuét a maga szolgálatába állította. Mirjám zenéjére, Debóra bátorságára és
kegyességére, Rúth gyermeki ragaszkodására, Sámuel engedelmességére és
becsületességére, Illés rendíthetetlen elvhűségére, Elizeus szelíd, mérséklő
befolyására - mindre szükség volt. Hasonlóképpen ma is mindazoknak, akikre
Isten áldást árasztott, az Ő szolgálatában kell kamatoztatniuk a kapott
áldásokat. Minden ajándékot országa építésére és neve dicsőségére kell
felhasználni.
Mindazoknak,
akik elfogadták Krisztust személyes Megváltójuknak, életükkel kell tanúsítaniuk
az evangélium igazságát és megmentő hatalmát. Isten nem állít fel olyan
követelményt, amelynek teljesítéséhez ne adna erőt. Krisztus erejével Isten
minden kívánalmát megvalósíthatjuk. Isten a menny minden értékét fel akarja
tárni népe által. "Abban dicsőíttetik meg az én Atyám - mondja Krisztus -,
hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim" (Jn 15:8).
Isten az
egész földre mint szőlőskertjére formál jogot. Bár most a föld a bitorló
kezében van, de mégis Istené. A megváltás által nem kevésbé, mint a teremtés
által. Krisztus a világért hozta áldozatát. "Úgy szerette Isten e világot,
hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3:16). Ebben az ajándékban az ember
minden más ajándékot is megkap. Az egész világ naponta részesül Isten
áldásaiban. Minden csepp eső, a hálátlan emberiségre áradó minden fénysugár,
minden falevél, minden virág és minden gyümölcs Isten nagy türelméről és
csodálatos szeretetéről tanúskodik.
És vajon
mit adunk mi viszonzásul a nagy Ajándékozónak? Hogyan fogadjuk Isten
kívánalmait? Az emberiség tömegei kinek a szolgálatára szentelik életüket? A
mammonnak. Gazdagság, rang, a világ gyönyörei - ez a céljuk! Gazdagsághoz
rablással jutnak. Nemcsak embertársukat rabolják meg, hanem Istent is.
Képességeiket önző énjük kielégítésére használják. Mindazzal, amit
megkaparinthatnak, kapzsiságukat és önző élvezetvágyukat szolgálják.
A
világnak ma épp az a bűne, mint ami romlásba vitte Izraelt. Az emberek
hálátlanok Istennel szemben. Az alkalmakat és áldásokat semmibe veszik. Isten
ajándékait önzően használják. Ezeket sűríti magába az a bűn, amellyel Izrael
Isten haragját vonta magára. E bűnök okozzák ma is a világ romlását.
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 22. fejezete
Ennek a fejezetnek igen sok tanulsága van. Bálám
valaha jó ember volt, Isten prófétája, de „a
gonoszság díját kedvelte” (2Pt 2:15). Szerette a pénzt, és sátán a
kapzsiság bűne által szerezte meg az uralmat felette. Amikor Bálák, Moáb
királya elküldte a fizetséget és arra kérte Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt,
Bálám tudta, hogy Isten biztosan nem akarja ezt. Mivel az ellentétes volt
személyes vágyaival, félretetette Isten akaratát, de azt a látszatot keltette,
hogy Istenhez fordul megkérdezni, mit tegyen. Bálám saját útját választotta, és
megkísérelte megszerezni ehhez Isten jóváhagyását. Sokan ezt teszik ma is.
Tudják, mi a kötelességük, de az ellentétben áll saját kívánságaikkal. Ismerik
Isten Igéjét, mégis felhagynak egy időre azzal, hogy a buzgón imádkozzanak
világosságért. Tiltott utakon sietnek előre, és dühösek lesznek mindenkire, aki
meg akarja akadályozni romlásukat – akárcsak Bálám a szamarára.
Bálám azzal, ahogy az állattal bánt, kimutatta, milyen
lélek lakozik benne. „Az igaz az ő
barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen” (Péld
12:10). Sokan ma már egyáltalán nem érzik bűnnek az állatokkal szembeni
kegyetlen bánásmódot. Az a hajlam, hogy fájdalmat okozzunk akár
embertársainknak, akár az állatoknak, mindenképp' sátáni jellemvonás. Ha
szemeik megnyílnának, mint annak idején Bálám szemei, akkor látnák az
angyalokat, akik szemtanúként vannak jelen.
Bálám annyira elvakultan sietett pénzéért, hogy még
amikor az állat megszólalt, akkor sem állt meg elgondolkodni, hogy is van ez a
dolog. Isten kegyelme azonban végig megnyilvánul ebben a történetben. Isten még
akkor sem hagyta el Bálámot, amikor a próféta elutasította az Úr eredeti
tervét, hanem kidolgozott egy másik tervet. Isten mindig munkálkodik életünkben.
Még amikor hibákat követünk el, és nem követjük Isten ránk vonatkozó tervét, Ő
akkor sem hagy magunkra, hanem kidolgoz egy B vagy C tervet. Legyen hála
hosszútűréséért és kegyelméért!
Nancy
Costa
It Is Written Television
17. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 23.
fejezetéhez (november 22-28).
Miközben az Úr
szőlőskertjéről szóló példázatot olvasom, legfőbb gondolatom az, hogy
Megváltónk ezt az üzenetet minden hitvalló hetednapi adventista keresztény
szívébe bele szeretné rejteni; hiszen mi vagyunk
a lelki Izrael. A szőlőskert tulajdonosa úgy döntött, hogy „bemutassák
országának alapelveit… és képviseljék Isten jellemét.”
Amikor börtönben voltam, eszembe jutott egy
régi barátom neve, aki korábban adventista lett. Tanulmányozni kezdtük a Bibliát,
és hónapokon belül elkezdtem szombatot ünnepelni. Mégis, a sok tudás ellenére
szívem nem lett a Megváltóé. Minél inkább erőltettem az Igét az emberekre,
annál több ellenséget szereztem. Isten jellemével ellentétesen mutattam be az
igazságot. Élő képmutató voltam! Büszkeségem nem engedte látni azt, hogy
nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vagyok. Mint sokan mások, én is
elkövettem Izrael hibáit.
Tudjuk, hogy a világ sötétségben van, de
vesztükbe rohanó embertársainkat el kell téríteni a hamis istentisztelettől,
„de ne bálványaik kárhoztatásával, hanem az értékesebb dolgok megláttatásával.”
Mi valami sokkal csodálatosabbat tudunk nekik adni: az örökkévaló evangéliumot.
Ez a példázat felhívás az egyházunk számára. „Isten ezt a gyümölcsöt kívánta
népétől. Jellemük tisztaságával, életük szentségével, irgalmasságukkal,
jóságukkal, együttérzésükkel kellett volna bemutatniuk, hogy »az Úr törvénye
szent, igaz és jó«”.
Tartsuk emlékezetünkben ezt a történetet,
hogy jó gyümölcsöt teremhessünk a tulajdonos számára!
Nicole Stallings,
ARISE
diplomás/gyakornok, Light Bearers
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése