Figyelem!!!
A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 18.
fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 18. fejezet 113. nap
"Eredj
el az utakra és az ösvényekhez"
A
Megváltó vendégségben volt egy farizeusnál. Elfogadta mind gazdagok, mind
szegények meghívását, és szokása szerint az elé táruló képhez kapcsolta az
igazságról szóló tanítását. A zsidók nemzeti és vallási ünnepeiket közös
étkezés keretében ünnepelték meg. Az örök élet áldásainak előképét látták
bennük. Élvezettel beszéltek arról a nagy ünnepségről, amelyet majd Ábrahámmal,
Izsákkal és Jákóbbal együtt ülnek meg, miközben a pogányok kívül állva, sóvár
szemmel nézik őket. Azt az intést és tanítást, amelyet Krisztus adni akart, a
nagy vacsoráról szóló példázattal szemléltette. Istennek mind a jelent, mind a
jövőt érintő áldásait a zsidók maguknak akarták kisajátítani. Tagadták, hogy
Isten a pogányoknak is kegyelmet kínál. E példázattal Krisztus azt fejezte ki,
hogy ők azok, akik éppen most utasítják vissza a meghívást, amely kegyelmet
hirdet, és Isten országába hív. Elárulta, hogy az általuk semmibe vett
meghívást Isten elküldi azoknak, akiket ők lenéznek, és akiktől még a ruhájukat
is elhúzzák, mintha leprások volnának.
Vendégei
kiválasztásánál a farizeus a maga önző érdekeit tartotta szem előtt. Krisztus
ezt mondta neki: "Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd
barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat: nehogy
viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem mikor lakomát
készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: És boldog
leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked
az igazak feltámadásakor."
Krisztus
itt elismételte azt a tanítást, amelyet már Mózes által adott Izraelnek. Az Úr
úgy intézkedett, hogy szent vendégeskedéseiken "a jövevény, az árva és az
özvegy, akik a te kapuidon belül vannak" (5 Móz 14: 29.) - ők is ehessenek
és jóllakhassanak.
Ezek a
vendégeskedések szemléltető oktatásul szolgáltak Izraelnek. Isten azt akarta,
hogy a nép - az igazi vendégszeretet örömét megismerve - egész évben gyámolítsa
a gyászolókat és szegényeket. Ezekben a lakomákban azonban mélyebb tanítás is
rejlett. Izrael a kapott lelki áldásokat nem tarthatta meg csupán önmagának.
Isten azért adta nekik az élet kenyerét, hogy megszegjék a világnak.
Ezt a
feladatot nem teljesítették. Krisztus e példázattal megrótta önzésüket. A
farizeusoknak nem tetszett ez a beszéd. Egyikük - remélve, hogy a beszélgetést
más mederbe terelheti - szenteskedő pózzal így kiáltott: "Boldog az, aki
eszik kenyeret az Isten országában!" Ez az ember úgy beszélt, mint aki
nagyon biztos abban, hogy megvan a helye abban az országban. Magatartása
hasonlít azokéhoz, akik örülnek annak, hogy Krisztus üdvözíti őket, de az
üdvösség feltételeit nem teljesítik. A farizeus lelkülete hasonlít Báláméhoz,
aki így imádkozott: "Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és
legyen az én utolsó napom, mint az övé!" (4 Móz 23:10.). A farizeus nem
arra gondolt, hogy vajon alkalmas-e Isten országára, hanem arra, amit a
mennyben élvezni szeretne. Megjegyzésével el akarta terelni a vendégek
figyelmét tulajdonképpeni feladatukról. Azt akarta, hogy a jelen életet
figyelmen kívül hagyva, gondoljanak a távoli jövőre, az igazak feltámadására.
Krisztus
olvasott az alakoskodó szívében. Tekintetét reá szegezte, és feltárta a
jelenlevők előtt jelenlegi kiváltságaik jellegét és értékét. Megmutatta nekik, hogy
feladatuk van, amelyet most kell elvégezniük, ha igénylik a jövő áldásait.
"Egy
ember készíte nagy vacsorát - mondta Jézus -, és sokakat meghíva." Amikor
a lakoma ideje elérkezett, a házigazda elküldte szolgáit a vacsorára hivatalos
vendégekhez egy második üzenettel: "Jertek el, mert immár minden
kész!" De a meghívottak különös érdektelenséget tanúsítottak.
"Mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki:
Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments
ki engem! És másik is monda: Őt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat
megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget
vettem, és azén nem mehetek."
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 23. fejezete
Mózes harmadik könyvének 17-26. fejezetei a
szentség törvénykönyvét tartalmazzák, amely arról adott tanítást az izraelitáknak,
hogy hogyan éljenek szent életet, hiszen Isten szent (3Móz 19:2).
Az ünnepek a mezőgazdasági naptárhoz igazodtak,
és a hetes szám, valamint a szombat köré szerveződtek. Az ünnepek sorrendje: páska és a kovásztalan
kenyerek ünnepe, az első kéve, az ötvenedik nap, és a kürtzengés ünnepe, majd a
nagy engesztelés napja és a sátoros ünnep.
A
páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe az Egyiptomból való kivonulásnak állít
emléket, amikor az Úr megkímélte elsőszülötteik életét, és a kovásztalan
kenyérnek való tésztát magukkal vitték. Az első kéve és az ötvenedik nap ünnepe
a tavaszi aratás kezdetét és végét ünnepelte. A kürtzengés a nagy engesztelési
napra való felkészülést hirdette, a sátoros ünnep pedig arra emlékeztetett,
hogy a pusztai vándorlás során sátrakban laktak, valamint arra, hogy Isten
gondot viselt róluk és elfogadta őket az ítéletben. Mindegyik ünnep úgy lett
megalkotva, hogy Isten múltbéli és mindenkori
szeretetét, gondviselését és szabadítását hangsúlyozza.
Ma is szükséges Isten akarata szerint
személyes időt és különleges közösségi ünnepnapot elkülönítenünk, hogy
megemlékezzünk mindarról, amit Isten tett értünk, hálát adjunk és dicsőítsük
Istent szeretetéért és kegyelméért. Mivel Ő szent, nekünk is növekednünk kell
szentségben. Ez csak akkor valósulhat meg, ha idő töltünk Urunkkal, és közeli
kapcsolatot tartunk fenn Vele.
Dean Davis
Atlantic
Union College
14. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 18.
fejezetéhez (november 1-7).
Miután elolvastam ezt a fejezetet, világos
volt számomra a mondanivalója: Jézus azt próbálja velünk megértetni, hogy
minden embernek meg kell hallania az evangéliumot. A vacsorára meghívott
vendégek végeredményben a társadalom egészét képviselik, beleértve a gazdagokat
és a szegényeket, a hatalmasokat és az elnyomottakat is.
Mi azonban úgy tűnik, folyton kifogásokat
hozunk fel, miért nem mondjuk el bizonyos egyéneknek az örömhírt – mégpedig nem
ritkán az emberek kinézete alapján döntjük ezt el. Példának okáért: „Ó, az a
hölgy túl gazdag és befolyásos személyiség, biztosan nem érdekli Jézus.” Vagy:
„Az a fickó? Az ilyenek az arcomba nevetnének, ha lelki témákról próbálnék
beszélni velük!” Ellen White azonban ezt írja: „Senki mellett se haladjunk el
azért, mert úgy látjuk, hogy lekötik a földi dolgok. A társadalom rangos
személyiségei között sok sebzett szívű, a sivárságba belefáradt ember van.
Vágynak a hiányzó békességre. Vannak a társadalom legrangosabbjai között is
megváltásra éhező és szomjazó emberek. Sokan elfogadnák a segítséget, ha az Úr
munkásai kedvesen, Krisztus szeretetétől átforrósodott szívvel, személyesen
közelednének hozzájuk (Budapest, 1999, Advent Kiadó. 154-155. o.).
Ha tehát legközelebb lehetőséged nyílik
valakinek beszélni az evangéliumról, csak tedd meg! Tekintet nélkül arra, hogy
miként képzeled el az illető válaszát, beszélj neki Jézusról! Lehetséges, hogy
beszélgetőtársad egy a sok közül, aki szomjazza az üdvösséget? Nem tudod meg,
csak ha bizonyságot teszel neki!
Randy Ban,
adminisztrátor, Light
Bearers [Fényhordozók elnevezésű
szolgálat]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése