Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 13. fejezet 90. nap
A
parancsolatok formai betartása nem foglalhatja el a gyermeki hit és az
"én" teljes megtagadásának helyét. A maga erejével senki sem
szabadulhat meg énjétől; csupán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus elvégezze
bennünk ezt a munkát. Mondjuk el hát szívünk mélyéből: Uram, vedd a szívemet,
mert én magam nem tudom odaadni! A szívem a Tied, tartsd meg tisztán, mert én
nem tudom megőrizni! Ments meg akkor is, ha ellenállok; ha gyenge vagyok; ha
Téged nem tükrözlek! Alakíts, formálj, emelj fel abba a tiszta, szent légkörbe,
ahol szereteted gazdag árja átjárhatja lelkem!
Énünket
nemcsak keresztény életünk kezdetén kell megtagadnunk. A menny felé tett minden
lépésünkkor újra és újra meg kell ezt tennünk. Minden jó cselekedetünk rajtunk
kívül álló erő függvénye. Ezért állandóan Isten felé kell fordítanunk
szívünket, mélységes, töredelmes bűnbánattal és alázattal. Csak akkor lehetünk
biztonságban, ha énünket megtagadjuk, és Krisztusra támaszkodunk.
Minél
közelebb jutunk Jézushoz, és minél jobban meglátjuk jellemének tisztaságát,
annál inkább érezzük a bűn mérhetetlen rútságát, és annál kevésbé dicsőítjük
önmagunkat. Azok, akiket a menny szentnek ismer el, soha nem hivalkodnak
jóságukkal. Péter apostol Krisztus hűséges szolgája lett, és Isten mennyei
világossággal és erővel áldotta meg. Péter tevékenyen részt vett Krisztus
egyháza építésében, de sohasem felejtette el félelmes és szégyenletes kudarcát.
Isten megbocsátotta bűnét, de Péter jól tudta, hogy jellemének gyenge pontján,
amely bukását okozta, csak Krisztus erejével győzhetett. Önmagában semmi
dicséretre méltót nem talált.
Egyetlen
apostol vagy próféta sem mondta magát bűntelennek. Az Isten közelségében élő
emberek, akik inkább feláldozták volna életüket, mintsem tudatosan rosszat
tegyenek, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tisztelt meg,
megvallották, hogy lényük bűnös. Nem bíztak a testben. Nem állították, hogy van
saját igazságuk, hanem teljesen Krisztus igaz voltában bíztak. Ez áll
mindazokra, akik Krisztust szemlélik.
Minél
előrébb jutunk a keresztényi életben, annál mélységesebben bánjuk bűneinket.
Ezt mondja az Úr azoknak, akiknek megbocsátott, akiket gyermekeinek ismer el:
"És megemlékeztek a ti gonosz útitokról és cselekedeteitekről, melyek nem
voltak jók, és megutáljátok ti magatokat" (Ez 36: 31). Ezt is mondja:
"Megerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr. Hogy
megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor
megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr
Isten" (Ez 16:623). Akkor ajkunk nem nyílik öndicsőítésre. Tudjuk, hogy
Krisztus nélkül semmi jóra nem vagyunk képesek. Az apostol vallomását tesszük
magunkévá: "Tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó."
"Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a
világnak" (Róm 7:18; Gal 6:14).
Az
apostol tapasztalatával összhangban hangzik a parancs: "Félelemmel és
rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket; mert Isten az, aki munkálja
bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből" (Fil 2:12-13).
Isten kijelentése szerint nem kell félnünk attól, hogy az Úr nem váltja be
ígéretét; hogy türelme és könyörülete elfogy. Inkább attól kell félnünk, hogy
akaratunkat Krisztus akaratától függetlenítjük; és attól, hogy öröklött és
melengetett jellemvonásaink rabjai leszünk. "Isten az, aki munkálja
bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." Féljetek attól,
hogy az "én" lelketek és nagy Mesteretek közé áll! Féljetek attól,
hogy önfejűségetek miatt meghiúsul az a szent cél, amit Isten általatok akar megvalósítani!
Ne bízzatok saját erőtökben; ne vegyétek ki kezeteket Krisztus kezéből! Ne
járjátok Krisztus jelenléte nélkül az élet útját!
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 40. fejezete
Mózes második könyvének 35-40. fejezete azt az istentiszteleti
mintát mutatják be, amely tovább folytatódott a templomon belül, ugyanakkor
Izrael népének mindennapi életét is mindvégig áthatotta. Istennek az volt a
szándéka, hogy népének minden generációja tanulmányozza és ismerje meg azt a
megváltási tervet, amelyet Ő készített számukra. Isten ma is szeretne életünk
része lenni, és útmutatást adni Igéjén keresztül. Ahogy a templom készítőinek
munkája közben is történt, Isten bennünket is megáld azzal az ismerettel és
bölcsességgel, amely ahhoz szükséges, hogy elvégezzük az általa ránk bízott
munkát ezen a Földön. Istentiszteletünk része, hogy minderre engedelmességgel
és Isten bibliai előírásainak hűséges követésével válaszolunk. Isten népe hálás
szívvel hoz ajándékokat, tizedet és adományokat az Úr oltárára. Ez döntő fontosságú része az
istentiszteletnek.
Mózes második könyvének 40. fejezete a Teremtő és az
ember közötti kapcsolat betetőzése. Láthatjuk, hogy a szentély és annak minden
egyes berendezési tárgya Isten által fölkent, és megszentelt. Mind Isten jelenlétének
fogadására szenteltettek és tisztíttattak meg. A sátor készítőinek munkája
elnyeri Isten jóváhagyását, amikor az Úr megáldja a szentélyt és betölti
jelenlétével. Nappal egy felhőoszlop, éjjel pedig tűzoszlop által vezeti népét
a közöttük jelenlévő Isten. Kétség sem férhet ahhoz, hogy Isten maga a
szeretet, amint arra törekszik, hogy helyreállítsa a bensőséges kapcsolatot
velünk. A szentélyen keresztül közelebb jön hozzánk, hogy vezessen, óvjon, és
népének igaz célt és üdvösséget adjon. Jézus, mint főpapunk szolgál értünk a
mennyei szentélyben, a szentek szentjében, miközben mi még ezen a Földön vagyunk. Az a végső
célja, hogy velünk lakozhasson, és egy napon, amikor alászáll az új Jeruzsálem
és megnyugszik a Földön (Jel 21:2-4), akkor az Ő trónja felemeltetik, és mi
Vele leszünk az ígéret földjén mindörökké.
Giselle Sarli Hasel
11. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 13.
fejezetéhez (október 4-10).
Semmi sem félelmetesebb, mint saját szívünk
csalárdsága. Éveken keresztül vallhatjuk hívőknek magunkat és gyakorolhatunk
bizonyos lelki fegyelmezőket csak azért, hogy egyszer azon találjuk magunkat
(ha nem vagyunk eléggé figyelmesek), hogy szívünk távol van attól, Akiről azt vallottuk,
hogy szeretjük és imádjuk. Jelenlegi lelki állapotunk ismerete rendkívül
fontos.
A mai világ sok olyan módszert ajánl fel
számunkra, amely segítségével megismerhetjük önmagunkat, mint például az
eredményeken alapuló tudás, személyiségtesztek és a saját belső hangunk
meghallása. Ezek a dolgok hasznosak lehetnek bizonyos területeken, de egyik sem
válaszolja meg szívünk igazi kérdését. A Szentírás szerint ezek a módszerek
mind kudarcot vallottak. Pál apostol azt mondja, hogy "tudom, hogy nem
lakik én bennem, azaz a testemben jó" (Róm 7:18). Ez a szakasz elmondja,
hogy az önmagunkba fordulás annak érdekében, hogy jobban megértsük szívünk
állapotát, haszontalan
Egy másik csapda, amibe könnyen beleeshetünk
az, hogy másokhoz hasonlítjuk önmagunkat. A hasonlítgatásnak semmi haszna és
végtelenül káros lelki egészségünkre. "Csak egyetlen módon érhetjük el az
igazi önismeretet. Krisztusra kell nézzünk" (KP 159. az angolban). Az Ő
életén kell elmélkednünk. Napról napra és percről percre csodálnunk kell az Ő
kiválóságát, tisztaságát és szeretetét. Itt van az üdvösségünk titka: ha
tudatában vagyunk Krisztus hatalmának és teljesen alárendeljük gyengeségeinket
Neki
Jessica Rosario
Light Bearers lightbearers.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése