2015. október 5., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 5, HÉTFŐ - 2 Mózes 36

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 13. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 13. fejezet 86. nap

A farizeus és a vámszedő az Istent imádók két nagy osztályát ábrázolja. A világra született első két gyermekben felismerhetjük első képviselőiket. Kain igaznak vélte önmagát, és csak hálaáldozattal járult Isten elé. Nem tett bűnvallomást, és nem ismerte be, hogy szüksége van kegyelemre. Ábel vért hozott, amely Isten Bárányára mutatott. Bűnösként jött, beismerve elveszett állapotát. Egyedüli reménye Isten ki nem érdemelt szeretete volt. Az Úr elfogadta Ábel áldozatát. Kaint és áldozatát pedig nem becsülte. Ínségünk tudata, nyomorúságunk és bűnösségünk beismerése az első feltétele annak, hogy Isten elfogadjon minket. "Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa" (Mt 5: 3).

Péter apostol története tanulságul szolgál mind a farizeus, mind a vámszedő által ábrázolt osztály számára. Péter tanítványsága elején erősnek képzelte magát. A farizeushoz hasonlóan saját értékelése szerint nem volt "olyan, mint egyéb emberek". Krisztus figyelmeztette tanítványait elárulása estéjén: "Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem." Péter magabiztosan mondta: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem" (Mk 14: 27.29). Péter nem tudott a maga nyomorúságáról. Magabízása rossz útra vitte. Azt hitte, hogy le tudja győzni a kísértést. Néhány rövid óra múlva jött a próba, és ő átkozódva, szitkozódva megtagadta Urát.

Amikor a kakas kukorékolása Krisztus szavaira emlékeztette, saját tettén meglepődve és megrémülve megfordult, és Mesterére nézett. Ebben a pillanatban Krisztus is Péterre tekintett. E fájdalmas pillantásra, amelybe szánalom és szeretet vegyült, Péter önmagára eszmélt. Kiment, és keservesen sírt. Krisztus tekintete szívébe hasított. Péter fordulóponthoz érkezett. Könnyek között bánta meg bűnét. A töredelmes és bűnbánó Péter olyan volt, mint a vámszedő; és a vámszedőhöz hasonlóan ő is kegyelmet talált. Krisztus tekintete arról biztosította, hogy megbocsátott neki.

Magabízása elmúlt. Soha többé nem dicsekedett, nem bizonygatott.

Feltámadása után Krisztus háromszorosan próbára tette Pétert. "Simon, Jónának fia - mondta -, jobban szeretsz-é engem ezeknél?" Péter most nem emelte magát a többiek fölé. Olvassa ki Jézus a szívéből! "Uram - mondta - Te mindent tudsz; Te tudod, hogy én szeretlek Téged" (Jn 21:15.17).

Ezután kapta megbízatását. Az eddiginél nagyobb és felelősségteljesebb feladatot kapott. Krisztus megbízta a juhok és bárányok legeltetésével. A Megváltó tehát Péter gondjaira bízta azokat a lelkeket, akikért feláldozta életét. Ennél jobban semmivel sem tanúsíthatta volna, hogy bízik megtérésében. Az egykor nyughatatlan, dicsekvő, elbizakodott tanítvány megbánta bűneit, és szelíd lett. Ezentúl követte Urát az önmegtagadásban és önfeláldozásban. Krisztus szenvedéseinek részese lett, és részese lesz dicsőségének is, amikor Krisztus az Ő dicsőségének trónjára ül.


Milyen csodálatos lehetett annak a művésznek a feladata, aki a szent sátor elkészítését vezette, amely Isten dicsőségének hajléka kellett, hogy legyen! A puszta emberi tehetség nem lett volna ehhez elegendő, viszont Bésaléelt és Aholiábot Isten látta el hozzáértéssel és bölcsességgel. Így már tudták, hogyan készítsék el a szentélyszolgálathoz tartozó különböző eszközöket (1. vers). A szent sátort tervező és építő művészre nagy felelősség is hárult, mivel Isten ezen az épületen keresztül akarta bemutatni, hogy Ő valóságosan velük lakozik, és kinyilvánítani az Ő nagyságát, szeretetét és dicsőségét. A művész Isten közvetítője, és Isten látja el őt pontos utasításokkal, bölcsességgel és ihlettel. Végül Isten megáldja ezeket a művészeket munkájukért. Nincs annál nagyobb öröm, mint Istennel közösen alkotni valami ennyire jelentőségteljes dolgot az emberiség számára! A művész alkotása által sokan értették meg a megváltási tervet, és így az ő munkája nem különbözött a papétól, aki a napi szentélyszolgálatot végezte.
Isten úgy látta el a művészeket az alapanyagokkal, hogy Isten Lelke az emberek szívében volt, és ők többet hoztak, mint amennyi szükséges volt. A szent sátor befedését és díszítését szolgáló sátorlapok méretét és arányait Isten utasításai szerint készítették. Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy Isten a rend és a részletek Istene. Meg kell bíznunk Isten tervében és azt kell követnünk; nem a saját akaratunkat, hanem az Ő akaratát cselekedve. Itt az isteni ihletés emberek általi közvetítésére találunk tökéletes példát, éppúgy, ahogy a Biblia írói esetében. A művészek részletes utasításokat kaptak, mégis sok végső, apró döntést a művésznek kell meghoznia az Istentől kapott bölcsessége segítségével. Mi is az életünkre vonatkozó konkrét bibliai elveket ismerünk meg az Ő Igéjéből. A Biblia a vezetőnk, mégis Isten bölcsességére és az Ő Lelkére van szükségünk, hogy nap mint nap teljesíteni tudjuk az Ő tervét. A megszentelődés folyamata Istennek az életünkben végzett munkájának, és a saját mindennapi döntéseinknek a kombinációja, hogy miként teljesítjük ezeket az utasításokat.
Giselle Sarli Hasel

11. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 13. fejezetéhez (október 4-10).

Semmi sem félelmetesebb, mint saját szívünk csalárdsága. Éveken keresztül vallhatjuk hívőknek magunkat és gyakorolhatunk bizonyos lelki fegyelmezőket csak azért, hogy egyszer azon találjuk magunkat (ha nem vagyunk eléggé figyelmesek), hogy szívünk távol van attól, Akiről azt vallottuk, hogy szeretjük és imádjuk. Jelenlegi lelki állapotunk ismerete rendkívül fontos.

A mai világ sok olyan módszert ajánl fel számunkra, amely segítségével megismerhetjük önmagunkat, mint például az eredményeken alapuló tudás, személyiségtesztek és a saját belső hangunk meghallása. Ezek a dolgok hasznosak lehetnek bizonyos területeken, de egyik sem válaszolja meg szívünk igazi kérdését. A Szentírás szerint ezek a módszerek mind kudarcot vallottak. Pál apostol azt mondja, hogy "tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó" (Róm 7:18). Ez a szakasz elmondja, hogy az önmagunkba fordulás annak érdekében, hogy jobban megértsük szívünk állapotát, haszontalan

Egy másik csapda, amibe könnyen beleeshetünk az, hogy másokhoz hasonlítjuk önmagunkat. A hasonlítgatásnak semmi haszna és végtelenül káros lelki egészségünkre. "Csak egyetlen módon érhetjük el az igazi önismeretet. Krisztusra kell nézzünk" (KP 159. az angolban). Az Ő életén kell elmélkednünk. Napról napra és percről percre csodálnunk kell az Ő kiválóságát, tisztaságát és szeretetét. Itt van az üdvösségünk titka: ha tudatában vagyunk Krisztus hatalmának és teljesen alárendeljük gyengeségeinket Neki

Jessica Rosario 
Light Bearers lightbearers.com 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése