Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 17. fejezet 111. nap
Krisztus
hallgatói nem érthették félre ezeket a szavakat. Énekében Dávid Egyiptomból
kihozott szőlőnek nevezte Izraelt. Ésaiás pedig ezt írta: "A seregek
Urának szőlője ... Izrael háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges
ültetése" (Ésa 5 :7). Az Úr szőlőjében levő fügefa azt a nemzedéket
ábrázolta, amelyhez a Megváltó eljött, és különös gondviselésével és áldásaival
vett körül.
Istennek
népével való szándékát és a nép dicsőséges lehetőségeit ezek az örökszép szavak
tárják elénk: "Hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő
dicsőségére!" (Ésa 61: 3). A haldokló Jákób a Lélek ihletésére ezt mondta
kedvenc fiáról: "Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata
meghaladja a kőfalat," majd ezt mondta: "Atyád Istene ... segéljen; a
Mindenható ... megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység
áldásaival, mely alant terül" (1 Móz 49:22.25). Így plántálta el Isten is
Izraelt mint jó szőlőt életadó források mellé. Szőlőskertjét "nagyon kövér
hegyen" ültette. "Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt
plántált belé" (Ésa 5:1-2).
"És
várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!" (Ésa 5 : 2). A
Krisztus-korabeli nép nagyobb kegyességet mutatott, mint a korábban élő zsidók,
de még kevésbé voltak meg náluk Isten Lelkének drága ajándékai. A jellem
értékes gyümölcsei, amelyek József lényét olyan kedvessé és széppé tették,
hiányoztak a zsidó nemzetből.
Isten
gyümölcsöt keresett Fia által, de egyet sem talált. Izrael hiába foglalta el a
földet. Puszta léte átok volt, mert elfoglalta a szőlőben egy gyümölcstermő fa
helyét. Megfosztotta a világot azoktól az áldásoktól, amelyeket Isten szeretett
volna adni általuk. A zsidók hamis színben tüntették fel Istent a népek előtt.
Nemcsak hasznavehetetlenek voltak, de kifejezetten akadályt jelentettek.
Vallásos életük nagyon megtévesztő volt. Inkább rombolt, mint mentett.
A
példázatbeli vincellér nem kérdőjelezte meg az ítéletet, amely szerint a fát -
ha gyümölcstelen marad - ki kell vágni. De ismerte a tulajdonos érdekeit, és
magáévá tette őket. Akkor örülne a legjobban, ha a meddő fa fejlődne és
gyümölcsöt teremne. Amikor a gazda elmondta kívánságát, a vincellér így
válaszolt: "Hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom
és megtrágyázom. És ha gyümölcsöt terem, jó."
A
kertész nem hagyja sorsára a mit sem ígérő növényt. Sőt kész még nagyobb gondot
fordítani rá. Megteremti számára a legkedvezőbb körülményeket, és
megkülönböztetett figyelemmel gondozza.
A
szőlőskert kertészét éppúgy érdekli a szőlőskert sorsa, mint a gazdáját. Ehhez
hasonlóan a Fiú éppúgy szereti a választott népet, mint az Atya. Krisztus kijelentette
hallgatóinak, hogy lehetőségeiket kiszélesíti. Azt az erőforrást, amit a
szerető Isten nyújthat, felfakasztja, hogy az igazság fáivá válhassanak,
gyümölcsöt teremve a világ áldására.
Jézus
nem mondta el a példázatban, mi volt a kertész munkájának eredménye. Itt
félbeszakadt a történet. Befejezése azon a nemzedéken múlott, amely hallotta
szavait. Nekik szólt a komoly figyelmeztetés: "Ha pedig nem, azután vágd
ki azt." Tőlük függött, hogy elhangzanak-e a visszavonhatatlan szavak. A
harag napja közel volt. Az Izraelt sújtó csapásokkal a szőlőskert könyörületes
gazdája előre figyelmeztette őket a gyümölcstelen fa pusztulására.
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 21. fejezete
Ha az Izrael fiainak
adott törvények szigorúnak tűnnek, a papokra vonatkozó törvények még inkább
azok voltak. Amikor a papok magatartása, szava, öltözködése vagy tettei
kerültek szóba, semmi más nem volt elfogadható csak a legeslegjobb. Tény az,
hogy ha valakinek a papok leszármazottai közül valamilyen fogyatékossága volt a
görbe háttól a lapos orrig, nem mehetett a szentély közelébe, hogy áldozatot
bemutasson.
A főpap viselte a
legmagasztosabb felelőséget. Amikor valaki meghalt, a zsidóknak szokásuk volt
gyászukban ruhájukat megszaggatni, a főpapnak azonban ez nem volt megengedett.
Ő Jézus Krisztust jelképezte, ezért ép, tiszta, folt és szenny mentes ruhát
kellett viselnie, ahogy Krisztus is szeplő nélküli volt. Az a főpap, aki
megszaggatta ruháit és úgy merészkedett Isten jelenlétébe, tettével azt
jelezte, hogy elszakította magát Istentől. Ezért van olyan nagy jelentősége
annak a jelenetnek, amikor Jézus kihallgatásakor a főpap ezt kiáltotta: „káromlást szólott” és megszaggatta
ruháit Jézus kijelentésére (Mt 26:65). Ebben a pillanatban a zsidó nemzet
elvágta az őt Istennel összekapcsoló köteléket, ami később még nyilvánvalóbb
lett, amikor Isten elküldött egy angyalt hogy szakítsa ketté a szentély kárpitját,
aminek következtében láthatóvá vált a szentek szentje (Mt 27:51).
Ez a fejezet egy
ünnepélyes képet fest arról a felelősségről, amit „Isten házának vezetői”
viselnek. A nyáj pásztoraiként és a nép példaképeiként sokkal indokoltabb, hogy
törekedjenek a tisztaszívűségre, mert ők Isten szent dolgaival érintkeznek. A
vég idején azok, akik nem tanították gyülekezeteiket az igazságra, felelni
fognak ezért a bűnért. Ezékiel idejében az angyal az ítéletet Isten házán
kezdte, elpusztítva elsőként azokat a lelki vezetőket, akik hűtlenek voltak (Ez
9:6). Így lesz az utolsó ítélet napján is, mert az ítélet mindig Isten házán
kezdődik.
Imádkozzunk azért,
hogy Isten mutassa meg, hogyan emelhetjük fel a lelki vezetők kezeit (nem
bírálgatással, hanem imával és saját szívünk átalakulásával). Igen, megújulásra
van szükség Isten házában, de engedjük, hogy ez a megújulás a saját szívünknél
kezdődjön el!
Melodious Echo Mason
13. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 16-17.
fejezetéhez (október 25-31).
Az emberi szeretet gyakran bizonyul
feltételesnek. Vagy szeretetet várunk a szeretetért, vagy az érzéseink alapján
döntjük el, hogy szeretetből cselekszünk-e éppen, avagy sem. Hányszor állunk
meg és gondolunk úgy a szeretetre, mint tisztán önzetlen tettre, aminek
központja csakis „a másik”? Én ritkán teszem ezt. Miért? Talán félek gyengének,
sebezhetőnek, kihasználtnak érezni magam. A szeretet igen bonyolult lehet a
gyakorlati emberi kapcsolatainkban, hiszen azt jelenti, hogy rábízom magam más
bűnös, bukott emberi lények irgalmára, akik – jómagamhoz hasonlóan – alig-alig
értik, mit jelent önzetlen emberi életet élni.
A tékozló fiú példázata olyan gyönyörűen
mutatja be az Atya szeretetét! Az apa nem esik neki eltévedt, de hazatalált
fiának, hogy megleckéztesse és leszidja, hanem őszinte, szívbéli örömmel és
együttérzéssel üdvözli őt otthon! „A bűnös évek torzításai sem tudták a fiú
kilétét elrejteni atyja elől” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, Budapest, 1999, Advent Kiadó. 136. o.). Ám még
egy ilyen kinyilatkoztatás alapján is oly kevéssé tudjuk felfogni Isten
feltétel nélküli szeretetének lényegét! Amíg nem jövünk Krisztushoz, addig nem
ismerjük fel azt a tényt, hogy ez a szeretet nem arról szól, hogy mi eljövünk
hozzá, mert vágyunk a bocsánatra és a szabadításra, hanem arról, hogy az Atya
felénk siet! És amikor közel ér hozzánk, már halljuk szavait: „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és
mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ézs 44:22).
Vajon éreztünk már ennyire mélységes és
tiszta szeretetet? Imádkozom, hogy amint megértjük az Atya szeretetét, napról
napra tanuljunk mi is ebből a szemszögből látni egymást, és így is bánni a
másikkal!
Jessica Rosario
lightbearers.com
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése