Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 93. nap
"Mert
az Úrnak része az Ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön
találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt rá,
őrizte, mint a szeme fényét." "Mert így szól a Seregeknek Ura:
Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki
titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja" (5 Móz 32:9.10; Zak 2:8).
Az
özvegyasszony "állj bosszút értem az én ellenségemen" imája Isten
gyermekeinek imáját jelképezi. Nagy ellenségünk: a Sátán. Ő "a mi
atyánkfiainak vádlója", aki vádolja őket Isten előtt éjjel és nappal (Jel
12:10). Sátán állandóan azon munkálkodik, hogy Isten népét hamis színben
tüntesse fel, megvádolja, félrevezesse és elpusztítsa. Krisztus ebben a
példázatban arra tanítja tanítványait, hogy imádkozzanak a Sátánnak és
eszközeinek a hatalmától való szabadulásért.
Zakariás
próféciája elénk tárja, hogy Sátán miként vádaskodik, és Krisztus hogyan
utasítja el népe ellenségét. Így szól a próféta: "Megmutatá nékem Jósuát,
a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla,
hogy vádolja őt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te
Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből
kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhában vala öltöztetve, és áll vala
az angyal előtt" (Zak. 3:1-3).
A
próféta egy törvényszéki tárgyalást vetít elénk. A vádlott: Isten népe. Jósua,
a főpap áldást kér nagy bajban levő népére. Eközben Sátán, az ellenség Jósua
jobbján állva, vádolja Isten gyermekeit, és a lehető legreménytelenebbnek
mutatja be ügyüket. Az Úr elé tárja bűneiket, fogyatékosságaikat. Megmutatja
hibáikat és mulasztásaikat. Azt reméli: Krisztus olyan bűnösnek látja őket,
hogy nem nyújt nekik segítséget nagy ínségükben. Jósua - mint Isten népének
képviselője - szennyes ruhákban, elítéltként áll ott. Porba sújtja népe
bűneinek tudata. Sátán olyan bűntudatot ébreszt benne, hogy szinte semmi
reménye sincs már. De Sátán ostromgyűrűjében is esdekel.
Sátán
már a mennyben is vádaskodott. Az ember bukása óta ezt csinálja a földön is. A
föld történelme vége felé pedig hatványozottan vádaskodik. Látja, hogy kevés az
ideje, ezért még buzgóbban végzi csaló és romboló munkáját. Dühösen nézi azt a
népet, amely ha gyenge és bűnös is, tiszteli Jahve törvényét. Sátán nem akarja,
hogy engedelmeskedjenek Istennek. Örömét leli gyarlóságaikban, és minden egyes
léleknek csapdát állít, hogy tőrbe csalja, és elszakítsa Istentől. Vádat és
kifogást emel Isten ellen, és mindazok ellen, akik igyekszenek Isten akaratát
irgalommal és szeretettel, részvéttel és megbocsátással teljesíteni a földön.
Sátán
gyűlölete újra meg újra fellángol, amikor Isten megmutatja hatalmát népe érdekében.
Amikor Isten értük cselekszik, Sátán angyalaival együtt újult erővel igyekszik
Isten népét megrontani. Mindenkire féltékeny, aki igénybe veszi Krisztus
erejét. Az embereket bűnre csábítja. Ha terve sikerül, a felelősséget rájuk
hárítja. Rámutat szennyes ruhájukra, fogyatékos jellemükre, gyengeségükre,
meggondolatlanságukra, hálátlanságukra és megszenteletlen szívükre, amellyel
szégyent hoztak Megváltójukra. Mindezt azért hangoztatja, hogy megindokolja,
miért van joga elpusztításukhoz. Helyzetük reménytelenségével, szennyük
lemoshatatlanságával próbálja megrémíteni őket. Azt reméli, hogy ezzel kiöli
hitüket, és kísértéseinek engedve, hűtlenek lesznek Istenhez.
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 3. fejezete
Ennek az áldozatnak a neve kapcsolatban áll a „salom”
kifejezéssel, ami „békességet” és „jólétet” jelent. Ez a rituálé áldozattal
ünnepelte meg azt, hogy a kapcsolat rendben van ember és Isten között. Krisztus
áldozatára mutatott előre, amely által az Ő népe békességnek örvendhet Istennel
(Róm 5:1) Ezt az egészséges kapcsolatot jelképezte az az étel, amiben Isten és
az áldozatot felajánló együtt részesültek. A békeáldozat volt az egyetlen,
amiből a felajánló fogyaszthatott, miután a kövérjét elégették az oltáron
Istennek, és a papnak is volt része benne (lásd: 3Móz 7). Isten „étkezése”
szimbolikus, mivel neki nincs szüksége olyan táplálékra, mint az embernek
(Zsolt 50:13).
Az ételáldozathoz hasonlóan, a béke áldozat nem
végzett engesztelést konkrét bűnökért, mindazonáltal ennek az áldozatnak a vére
váltságdíj volt az áldozatot bemutató számára (engesztelést végzett a lélekért –
3Móz 17:11), bemutatva azt, hogy az emberi élet az Istennel Jézus Krisztus vére
által helyreállított kapcsolattól függ. Az Ő áldozata nemcsak érettünk történt,
hanem bennünk is meg kell történnie lelkileg, ahogyan Jézus mondta: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha
nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet
bennetek” (Jn 6:53, magyarázata a 63. versben). Amikor befogadjuk Jézust (részesülünk
belőle) a Szentlélek által, az Ő szeretete bennünk él (Róm 5:5; Gal 2:20) és
átalakítja minden kapcsolatunkat. Ezt érdemes megünnepelni.
Roy Gane
12. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 14.
fejezetéhez (október 11-17).
Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős
közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik
egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az
igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt
könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is
engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni.
Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.
Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat
arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez
egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan
engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám
valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez
könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy
megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.
A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk:
Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé.
Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad
az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.
Oliver máris nagyon
jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha
nem foglalná le éppen a képernyő.
Randy Ban, ügyvezető
igazgató
Light Bearers
lightbearers.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése