Higgyetek az Ő prófétáinak - október 11, VASÁRNAP - 3 Mózes 2

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 92. nap

A hamis bíró és az özvegyasszony

Krisztus a második eljövetelét közvetlenül megelőző időszakról és a követőire váró veszélyekről is beszélt. Különösen erre az időre vonatkoztatva mondta el példázatát "arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni".

"Volt egy bíró abban a városban - mondta -, aki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jóllehet Istent nem félek, és embert nem becsülök; mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! Hát az Isten nem áll-é bosszút az Ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar."

Az itt bemutatott bíró nem törődött az igazsággal, és nem szánta a szenvedőt. Újra meg újra elutasította az özvegyasszonyt, aki egyre csak zaklatta a maga ügyével. Az asszony minduntalan visszament hozzá, de a bíró megvetette, és a törvényszékről elkergette. Tudta, hogy az özvegyasszonynak igaza van. Segíthetett volna rajta mindjárt, de nem akart. Meg akarta mutatni hatalmát. Örömére szolgált, hogy az asszony hiába kér, esedezik, könyörög. Az asszony azonban nem fáradt bele a küzdelembe, és nem adta fel a harcot. Addig könyörgött, amíg a bíró - közömbössége és szívtelensége ellenére - foglalkozni kezdett ügyével. "Jóllehet Istent nem félek, és embert nem becsülök - mondta -, mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem." Hogy megőrizze jó hírnevét, és hogy részrehajló, egyoldalú ítélkezése ne kerüljön a nyilvánosság elé, elégtételt szerzett az állhatatos asszonynak.

"Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! Hát az Isten nem állé bosszút az Ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar." Krisztus itt éles határt von Isten és az igazságtalan bíró között. A bíró puszta önzésből engedett az özvegyasszony kérésének, hogy megszabaduljon zaklatásától. Nem érzett iránta semmi szánalmat. Nem érdekelte az asszony nyomorúsága. Mennyire másként bánik Isten a hozzá fordulókkal! Könyörülete végtelen. Meghallgatja a szűkölködők és lesújtottak kérését.

Az asszonynak, aki igazságszolgáltatásért a bíróhoz fordult, a férje meghalt. Szegényen, pénz és barátok nélkül nem tudta helyreállítani rombadőlt életét. A bűn miatt az ember elszakadt Istentől, és egyedül nem találja meg az üdvösség útját. De Krisztus által az Atya közelébe juthat. Krisztusnak drágák választottai. Ők azok, akiket a sötétségből csodálatos világosságára hívott ki, hogy dicsőítsék Őt és fényhordozóként világítsanak a sötét világban. Az igazságtalan bírót nem érdekelte különösképpen a szabadulásáért okvetetlenkedő özvegyasszony. De hogy megszabaduljon szánalomra méltó könyörgésétől, meghallgatta kérését, és megszabadította ellenségétől. Isten azonban végtelenül szereti gyermekeit. Isten legdrágább kincse a földön: gyülekezete.

Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 2. fejezete

Mózes harmadik könyve utasításokat tartalmaz az öt alapvető áldozati formára vonatkozóan. Ezek az égő-, az étel-, a béke-, a bűnért való, és a vétekért való áldozatok. A különböző névvel illetett áldozatok némelyikének a húsából ehetett a pap (csak az égő áldozat volt ez alól kivétel), az áldozathozó (egyedül a békeáldozat húsából ehetett az, aki az áldozatot hozta), valamint némelyik áldozatfajta esetben vérrel kente meg az oltárt a pap (általában az oltár oldalát, de bűnért való áldozat esetében az oltár szarvát). Miért ez a sokféleség? Önmagában egyetlen állatáldozati fajta sem  jelképezhette Krisztus áldozatának gazdagságát. Például, Jézus teljes egészében megemésztődött, majd új testben felszállt a földről (égőáldozat), ugyanakkor mi lelkiképpen részesülhetünk áldozatából (békeáldozat). Hogyan is ehetne valaki szószerinti értelemben abból, ami teljesen elégett?

Miért van az ételáldozat (amit tűznél pergelt kalászból, és zsenge gabona-darából hoztak – 3Móz 2:14) az állatáldozatok között felsorolva? Gabona ételek és italok gyakran hússal együtt alkottak étel ajándékot, ill. ételáldozatot (1Móz 18:6-8, 4Mózes 15). A gabona Krisztust jelképezhette, mint az „élet kenyerét” (Jn 6:35; Mt 26:26). Mózes harmadik könyve 2. fejezetében az ételáldozat – hús és vér nélkül – szintén egy áldozati forma, amely Isten mennyei birodalma alá rendel valamit az Ő használatára. Ez az ószövetségi háttere annak, hogy Pál így ösztönzi a keresztyéneket: „… szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket” (Róm 12:1). Ez az az áldozat, ami igazi értelmet ad istentiszteletünknek. Nem kell meghalnunk annak érdekében, hogy áldozatunk teljesen odaszentelt legyen. Élő, szent és Istennek kedves áldozattá lehetünk azáltal, ha átadjuk életünket Istennek, az Ő szolgálatára.

Roy Gane

12. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezetéhez (október 11-17).

Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni. Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.

Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.

A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk: Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé. Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.

Oliver máris nagyon jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha nem foglalná le éppen a képernyő.

Randy Ban, ügyvezető igazgató  

Light Bearers lightbearers.com