2015. szeptember 10., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 10, CSÜTÖRTÖK - 2 Mózes 11

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 5. fejezet 61. nap

A mustármag
A Krisztus tanítását hallgató tömegben sok farizeus is volt, akik megvetéssel tették szóvá, hogy Jézust milyen kevés hallgatója fogadja el Messiásnak. Azon tűnődtek, hogy ez az igénytelen tanító miként tudja Izraelt világuralomhoz juttatni.

Hogyan állítja fel az új birodalmat gazdagság, hatalom és dicsőség nélkül? Krisztus olvasott gondolataikban, és így válaszolt:
"Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példákban példázzuk azt?" Semmilyen vonatkozásban nem hasonlított egyetlen földi hatalomhoz sem. Egy emberi társadalommal sem tudta szimbolizálni. Hasonlít "a mustármaghoz" - mondta -, "amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, és mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy, hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak".

A magban levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik. Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek az evilági országokat szabályozó elvekkel. A földi hatalmak nyers erőszak útján győznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a Béke Fejedelme. A Szentírás vadállatok képében mutatja be a földi hatalmakat. Krisztus pedig "Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1: 29). Kormányzati módszerében nincs nyers erőszak, nincs lelkiismereti kényszer. A zsidók azt gondolták, hogy Isten országa úgy jön létre, mint a világ országai. Az igaz életet kívülről ható intézkedésekkel akarták elérni. Módszereket és terveket dolgoztak ki. Krisztus pedig olyan elvet vés az emberi lélekbe, az igazság és igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygést és a bűnt.


„Azután összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát” (2Móz 12:21-22 - új prot. ford.).

Miért fontos a keresztények számára, hogy tanulmányozzák Mózes második könyvét, a Kivonulás könyvét? Azért, mert része a mi történetünknek is.

A páskabárány csontját nem törték meg. Jézus csontjait sem törték meg. A páskabárány vérét egy köteg izsóppal hintették az ajtóra. Az ecetet izsóppal nyújtották fel Jézus ajkaihoz.

A páskabárány vérét az ajtófélfára és a szemöldökfára hintették. Amíg a vér „befedte” őket, biztonságban voltak. A páskát „mindent befedezőnek” is nevezhetnénk. (Angol szójáték: angolul a páska „passover”, ami azt jelenti, hogy áthaladni, a „cover-over” pedig azt jelenti, hogy teljesen befedni). Befedezve a Bárány vérével felül és minden oldalról. Hasonlóképpen fedez be bennünket a Bárány, Krisztus vére.

Andy Nash
Újságíró iskola és Kommunikáció
Southern Adventist University

8. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 3-5. fejezeteihez (szeptember 6-12).

Amikor a lányom, Lea kislány volt, vicces volt nézni őt, ahogy a vörös szószos spagettit ette. A villát felejtsük el. Próbált megragadni egy marék ételt és betömni a szájába. A szósz minden irányban szétfröcskölt, a tészták kicsúsztak az ujjai közül az ölébe és azokra, akik a közelében ültek. Csupa bohóckodás volt az egész

Mi lett volna, ha Lea továbbra is így ette volna a spagettit, amikor már felnőtt? Nos, már nem lett volna vicces, az teljesen biztos. Elvárjuk, hogy a gyermek étezési szokásai egyre kevésbé rendetlenek legyenek, ahogyan felnő. 

Jézus két fontos történetet mondott a növekedésről -- A magvető és a Mustármag példázatát. Mind a két példázat lényeges betekintést biztosít egy személy éretté válásáról és Krisztus testének közösségi szinten való felnőtté válásáról. Isten arra vágyik, hogy az Ő kegyelmének átformáló befolyása alatt az Ő gyermekei felnőjenek egészen odáig, hogy készek legyenek az "aratásra" a "világ végén". Hála legyen Istennek azért, hogy Isten az Ő szeretetében "tökéletesnek" lát bennünket minden növekedési fázisunkban. De  fel kell növekednünk abban, ahogyan Istent felfogjuk és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.  

“Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz." 

Az igazság progresszív, mivel Isten, az igazság szerzője végtelen az Ő céljában és jellemében. Minden nemzedékben várhatjuk az igazság kiteljesedését és növekedését. Az egyház arra hívatott, hogy felnőjön perspektívájában és a világnak tett bizonyságtevésében.

Ty Gibson
 A Light Bearers  társigazgatója és szónoka



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése