2015. augusztus 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 28, PÉNTEK - 1 Mózes 48

Facebook-on is: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezet 48. nap

Krisztus nem elvont elméletekkel foglalkozott, hanem olyanokkal, amelyek nélkülözhetetlenek a jellem fejlődéséhez, és fogékonyabbá teszik az embert Isten megismerésére, alkalmasabbá a jó cselekedetekre. Az életmódot és az örökkévalóságot érintő igazságokról beszélt az embereknek.

Izrael nevelését Krisztus irányította. Az Úr parancsolatairól és rendelkezéseiről ezt mondta: "Gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra" (5 Móz 6:7-9). Jézus arról is tanított, hogyan kell ezt a parancsot teljesíteni, és miként lehet Isten országának törvényeit és alapelveit úgy bemutatni, hogy megmutatkozzék szépségük és értékes voltuk. Amikor az Úr a maga különleges képviselőjévé nevelte Izraelt, a hegyek és völgyek között adott nekik otthont. Családi életükben és vallásos szolgálatukban állandó kapcsolatba kerültek a természettel és Isten Igéjével. Krisztus a tó partján, a hegyoldalon, mezőkön és ligetekben tanította tanítványait, ahol láthatták a természetet, amellyel tanításait szemléltette. Miközben Krisztustól tanultak, vele együtt munkálkodva hasznosították ismereteiket.

A Teremtővel művei által kell megismerkednünk. A természet könyve nagy tankönyv, amelyből - valamint a Szentírásból - tanítva kell másokat Isten jellemével megismertetnünk, és az elveszett juhokat Isten nyájához visszavezetnünk. Isten műveinek tanulmányozása közben a Szentlélek meggyőzi értelmünket. Ez a meggyőződés nem logikus érvelés nyomán támad. Akit azonban lelki tompultság, vakság és süketség nem tett alkalmatlanná Isten felismerésére, megismerésére és hangjának meghallására, az felfogja az írott Ige mélységes igazságait, és magasztos lelki tanításai belevésődnek szívébe.


Jákób földi vándorútjának végéhez érkezik, és összegyűjti fiait halálos ágya körül. Ez annak az ideje, hogy a szövetség áldását továbbadja a következő generációnak. Elsőnek József érkezik, hogy áldást kapjon édesapjától, de magával hozza két fiát, Manassét és Efraimot is. Jákób két jelentős dolgot tesz itt: először adoptálja két unokáját az ígéret egyenes vonalába, így Józsefnek két részt juttat – amit ő prófétai álomban sok évvel korábban már látott is; aztán megfordítja a sorrendet, és Efraimot – a másodszülöttet – az elsőszülöttnek járó áldással áldja meg, s ezzel Manassé fölé emeli. Ezzel bezárul a kör, hiszen megismétlődik, ami ifjúkorában vele történt. Isten szuverén, és ha elolvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, láthatjuk az érdekes hurkokat és fordulatokat, amelyeket a szövetségi vonal megtesz. Isten olyan embereket választott ki, hogy kegyelmének edényei legyenek, akiket mi nem feltétlenül sorolnánk a hithősök közé. Ez bátorságot ad nekem, mivel Isten áldásai nem az én érdemeimtől függnek, hanem az Ő mérhetetlen kegyelmétől!

Bepillanthatunk Jákób Istennel való szoros kapcsolatába is, amikor úgy utal Istenre, mint Pásztorra, aki vezette őt egész életén át, és aki Megmentője volt. Ezek nagyon fontos személyes teológiai fogalmak, amelyeket a pátriárka utódaira akar hagyni, és azt kívánja, hogy ők is hasonló módon járjanak Istennel, miként ő megtapasztalta egész életén át.

Martin Klingbeil

6. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezetéhez (augusztus  23 - 29.

Nem tudok Jézus egyetlen példázatára sem gondolni, amelyen ha elmélkedünk, nem nyitja meg elménket új, szép és mély igazságokra Isten jellemével kapcsolatosan. A példázatokban Jézus általános dolgokat használ, amelyeket gyakran maguktól értetődőknek tartunk és figyelmen kívül hagyunk - vagy éppen imádunk - és olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmünket, amelyek a gondolatainkat visszavezetik Istenre, mindenik alkalommal, amikor az a példázatban szereplő tárgy a szemük elé kerül.

Ma ugyanerre van szükségem. Majdnem minden, amivel találkozok és kapcsolatba kerülök - a házamtól és a számítóképemtől kezdve a vízig, amely a csapból folyik és a mesterséges fényig, amelyet egy kapcsoló megnyomásával hozok működésbe - az emberre mutatnak és a világ dolgaira, és nem Istenre. Olyan emlékművekkel vagyunk körülvéve, amelyek az emberre és az ember kreativitására mutatnak.    

Nem vagyok juhpásztor. Nem vagyok magvető, de naponta találkozok fizikai, látható eszközökkel, amelyek Krisztusra mutathatnak, ha megállok, figyelek és hallgatok.

Azok a dolgok, amelyek gyakran elterelik a figyelmünket Istenről, olyan eszközökké válhatnak, amelyek gondolataimat Istenre terelhetik. Ez volt Jézus célja a kétezer évvel ezelőtti példázataival. Ma ugyanolyan hatékonyak és szükségesek, mint amilyenek akkor voltak. 

Brandon Schroeder 
Fejlesztési társigazgató 
Light Bearers (Fényhordozók), www.lightbearers.org 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése