2015. július 28., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28, kedd - 1 Mózes 17

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 6. fejezet 17. nap

Isten nem úgy bánik velünk, mint mi halandók bánunk egymással. Az Ő gondolatai az irgalom, a szeretet és a kegyelem gondolatai. Így szól:"Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban"(Ésa 55:7). "Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak"(Ésa 44:22).

"Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!"(Ez 18:32). Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és a világosság utolsó sugaraitól is, de ezt ne engedd meg néki. Ne hallgass a kísértőre, hanem kiáltsd feléje: Jézus meghalt értem, hogy éljek! Szeret engem és nem akarja, hogy elvesszek. Mennyei Atyám irgalmas; s bár szeretetével visszaéltem, áldását eltékozoltam, mégis hozzámegyek, és ezt mondom neki: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!" (Lk 15:18-19). A példázat megmutatja nekünk a visszatérő tékozló fiú fogadtatását is: "Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt" (Lk 15:20).

Ez a rendkívül megható példázat megközelítőleg sem fejezi ki mennyei Atyánk végtelen irgalmasságát. Az Úr kijelenti prófétája által:"...mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat"(Jer 31:3). Mialatt a bűnös még távol van az atyai háztól, miközben még a bűnök országában pazarolja el javait, az atyai szív már feltárul előtte. Az Istenhez való visszatérés minden ébredező vágya: a Szentlélek gyengéd, figyelmeztető szava, amely az elveszett vándort az Atya szerető szívéhez vonja.

Vajon kételkedhetünk-e még, a Biblia becses ígéretei ellenére is? Hihetjük-e azt, hogy Isten megakadályozza a megtérő és bűneiket elhagyni akaró szegény bűnösöket, hogy bűnbánóan lábaihoz boruljanak? Félre az ilyen gondolatokkal! Semmi sem károsabb lelkünkre nézve, mintha a mennyei Atyánkról ilyen fogalmaink vannak. Igaz ugyan, hogy gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst, és önmagát adta Krisztusban, hogy mindnyájan, akik akarunk, megmeneküljünk és az örök dicsőség részeseivé lehessünk. Vajon szólhatott volna-e hozzánk meggyőzőbben és szívélyesebben, mint a következő szavakkal: "Elfeledkezhetik-e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem"(Ésa 49:15).

Óh te kételkedő, te csüggedő, tekints Őreá! Jézus él, és közbenjár érted. Köszönd meg Istennek, amiért Fiát ajándékozta néked, és kérd, hogy ne hiába halt légyen meg érted! Ma is szól hozzád a Szentlélek, és meghív téged. Jöjj Jézushoz teljes szíveddel, s akkor áldásait is tapasztalni fogod.

Az ígéretek olvasásánál figyeld meg, hogy azokból kimondhatatlan szeretet és irgalom árad ki. Az atyai szív leírhatatlan szeretettel hajolt le a bűnösökhöz. "Akiben van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint" (Ef 1:7). Csak hidd erősen, hogy Isten megsegít, és isteni képmását ismét visszaállítja benned! Ha közeledsz hozzá, ha bevallod néki bűneidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor Ő is közeledik hozzád isteni szeretetével és bocsánatával.


Sokan gondolkodtak már azon, hogy a körülmetélkedés miért játszott olyan fontos szerepet, mint a szövetség jele (lásd a 14. verset és 2Móz 4:24-26-ot, ahol arról olvashatsz, milyen komolyan vette Isten ezt a jelet). Egyéb tények mellett fontosnak tűnik az is, hogy Isten Ábrahámtól és leszármazottaitól kérte, hogy önkéntesen fogadjanak el egy vágást a testükön, valami olyasmit, amit Ő is elfogad értük, mint annak jelét, hogy mennyire gondolják komolyan az Istennel való szövetséget. A comb (ágyék) területe nagyon intim terület, aminek eltakarása normál körülmények között általános elvárás (Ésa 47:2-3). Egy olyan rész, aminek érintését kizárólag olyan valakinek engedjük meg, aki iránt mélységes bizalommal vagyunk. Azt a területet jelképezi, ahol ünnepélyes fogadalmakat és szövetségeket kötöttek az által, hogy valaki odahelyezte a kezét és megesküdött (1Móz 24:2-3,9; 47:29-31).

A szövetség megerősítése szempontjából, mit sugall Istennek az a tette, hogy Ábrám és Szárai nevét megváltoztatta (17:5,15)? Figyeljük meg, hogy a szövetséget Isten nemcsak Ábrahámmal és Izsákkal köti meg (2-7, 19, 21), hanem Sárával és Ábrahám leszármazottaival is, beleértve Ismáelt is (7-8, 16, 20). Figyeljük meg azt is, hogy nemcsak Sára nevetett Isten ígéretén, hogy gyermeket ad az idős házaspárnak (17. vers). Ábrahám még mindig arra unszolta Istent, hogy fogadja el cselekedetei gyümölcsét a megígért fiú helyett (18. v). És mi a helyzet velünk, amikor Ábrahámhoz hasonlóan gyakran mi is saját erőfeszítéseink gyümölcseit választjuk inkább, mint azt, amit Isten ad ingyen ajándékként?

Edwin Reynolds


3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.

Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.

A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz, hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?

Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred, hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi ezt - mert megígérte.

Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben, hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk. Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem, hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.

A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk, gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát, és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.

És még így is hit által és egyedül csak hit által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük saját üdvösségünket.

Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!

Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült Államok


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése