A Facebook-on is lehet csatlakozni a programhoz: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez (a végén az első
és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)
Olvasmány - Jézushoz vezető út 5. fejezet 12.
nap
Midőn átadjuk
magunkat Istennek, természetesen mindazt fel kell adnunk, ami elválasztana Tőle
bennünket. Azért mondotta a Megváltó: "Ezenképpen azért valaki közületek
búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom"(Lk 14:33).
Mindazt el kell hagynunk és fel kell adnunk, ami szívünket elvonhatja Istentől.
A gazdagság sok ember bálványa. A pénz szeretete, a vagyonszerzés vágya az az
aranylánc, amely Sátánhoz kötözi őket. Gondtalan, kényelmes és felelősség
nélküli élet, rang és méltóság szintén oly bálványok, melyeket sokan imádnak.
Azonban szét kell törnünk a rabszolgaság eme bilincseit. Nem lehetünk félig
Istené, félig pedig a világé. Nem vagyunk Istennek a gyermekei, ha nem vagyunk
teljesen azok. Sokan vannak, akik azt állítják, hogy Istent szolgálják, de
mégis saját erejükből akarják parancsolatait megtartani, jellemüket átalakítani
és üdvösségüket biztosítani. Szívüket nem készteti Krisztus szeretetének
mélységes tudata, hanem azért igyekeznek az Istentől rájuk bízott keresztényi
kötelességeket teljesíteni, hogy a mennyet kiérdemeljék. Ily vallásnak nincs
semmi értéke.
Ha azonban Krisztus
vonult be szívünkbe, akkor annyira megtelik tiszta szeretettel és a vele való
közösség szent örömeivel, hogy szakadás többé nem állhat be. Ha Őreá tekintünk,
megfeledkezünk önmagunkról. Krisztus szeretete életünk és tevékenységünk
forrásává válik. Ha szívünk mélyében éreztük Krisztus és az Atya bensőséges
szeretetét, akkor nem kérdezzük, mily fokig szükséges Isten parancsolatait
megtartanunk; akkor nem akarunk megállni a legalsó fokon, hanem tökéletes
összhangban kívánunk élni Megváltónk akaratával. A legnagyobb komolysággal törekszünk
ennek elérésére, és olyan élénk érdeklődéssel viseltetünk iránta, amely
teljesen megfelel a kilátásba helyezett dicsőségnek. A Krisztusról való
vallástétel, iránta való mélyebb szeretet hiányában üres beszéd csupán,
értelmetlen külsőség és szolgai járom.
Azt hisszük talán,
hogy igen nagy áldozat mindent felajánlani az Úrnak? Tegye fel mindenki ezt a
kérdést: "Mit adott Krisztus érettem?" Életét, szeretetét és
szenvedéseit - mindent feláldozott Istennek Fia a mi megváltásunk érdekében.
Lehetséges-e, hogy ilyen végtelen szeretet méltatlan tárgyai, szívünket távol
tartsuk Tőle? Életünk minden egyes pillanatában az Ő kegyelmi áldásait
élvezzük; épp ezért nem vagyunk képesek teljesen megérteni azt a mélységes
tudatlanságot és kimondhatatlan nyomort, amelyből kimentett bennünket. Vajon
feltekintünk-e hozzá, kit a mi bűneink juttattak a keresztre, úgy, hogy
készakarva lekicsinyeljük végtelen áldozatát és szeretetét? Látva a dicsőség
Urának ezen mély megaláztatását, vajon zúgolódhatunk-e azért, hogy csak küzdelmek
és önmegtagadás által nyerhetünk életet?
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 12. fejezete
Az Úr
Ábrahámnak tett ígérete 1Móz 12:2-ben évszázadokkal korábban keletkezett, és
újabb örökérvényű igazságot nyilatkoztat ki. „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás
leszel” (új prot. ford.) Az
áldásokat, amelyeket Isten nekünk ad, nem szabad önző módon felhalmoznunk.
Azért kapunk áldást, hogy áldás legyünk mások számára. Azzal, hogy megosztjuk
az Istentől kapott áldásokat, az Ő nevének szerzünk dicsőséget.
„És megáldatnak te benned a föld
minden nemzetségei” (3. vers).
Isten megáldotta Ábrahámot azért, hogy ő is áldás legyen mások számára. Ő
megáld bennünket azért, hogy családunk áldásban részesüljön rajtunk keresztül.
Így leszünk Isten áldásainak csatornája a körülöttünk élők számára.
Az áldás és
a bukás útjai nagyon közel vannak egymáshoz. Ábrahám megrontotta
becsületességét azzal, hogy feleségét, Sárát testvérének mondta. Hitének hiánya
majdnem tragédiába torkollott. Ahogy a fáraó kijelentette: „feleségül vehettem volna őt” (19. vers angolból fordítva). Ábrahám
hitetlensége oda vezethetett volna, hogy elveszti azt, akit a legjobban szeret.
Évekkel később Ábrahámot Isten hasonló hitpróba elé állítja. Vajon most hinni
fog Istenben, hogy Sára gyermeket fogan idős korában? Amikor egy ponton
elbukunk, Isten újra és újra visszavezet bennünket ugyanabba a helyzetbe. Az Úr
iskolájában nem ugorhatunk át, és nem hagyhatunk ki egyetlen leckét sem.
Istennek hála, Ábrahám végül átment a vizsgán, és mi is átmehetünk.
Mark Finley
1.
heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18
Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb
barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe
szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki
megajándékozott egy Jézushoz vezető út
könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az
életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által,
hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia
olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White
írásaiból.
Az első és második fejezet arra emlékeztet,
hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét
a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden
bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi
örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.
Alázatossá tesz bennünket, ha Isten
szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan
a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét
látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra
is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk,
hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény
és bátorítás üzenetét.
Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk
igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai
lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a
Fiúval most és mindörökké.
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
2.
heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)
Az 1970-es években részt vettem egy
közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett
evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák
közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény.
Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit
kezdjek a bűntudatommal.
Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet
békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok
cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ...
mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély
bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a
fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni.
Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem
magáért a bűnért bánkódtak.
Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid
is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket
újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és
igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus
segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy
jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk
üdvösséget
Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől
és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és
üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő
kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem
fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?
Időnként a Sátán vádolóként közelít meg
bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk
ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk
bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget
kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem
fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).
Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne
késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy
szeressük Őt és egymást is.
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése