Saját Facebook oldala is van a Higgyetek az Ő prófétáinak
programnak. Csatlakozz, hogy megjegyzéseket, kérdéseket tehess fel, és láthasd
mások megjegyzéseit. Hívd meg barátaidat is, hogy csatlakozzanak a Facebook
oldalhoz, hogy minél több emberhez eljussanak az olvasmányok: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz
vezető úthoz)
Olvasmány - Jézushoz vezető út 3. fejezet 8. nap
Bűnvallomás
"Aki elfedezi az
ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot
nyer" (Péld 28:13). Egyszerűek, igazak és ésszerűek azok a feltételek,
melyek alapján Isten kegyelmét elnyerhetjük. Isten nem kíván tőlünk méltatlan
vagy lehetetlen dolgokat, hogy bocsánatban részesülhessünk. Nem szükséges
hosszú és fáradságos zarándoklásokat végeznünk, sem fájdalmas önkínzásoknak
alávetnünk magunkat, hogy lelkünket a menny és föld Teremtőjének beajánljuk,
hogy ily módon bűneinket levezekeljük; aki bűnét bevallja és elhagyja:
kegyelmet nyer.
Az apostol a
következőket írja: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok
egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Valljátok meg Istennek, aki
egyedül bocsáthatja meg azokat; hibáitokat pedig egymásnak. Ha barátodat vagy
szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat, és neki
is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is
bocsánatért kell esedezned, mert testvéred, akit megbántottál, Istennek
tulajdona, és mikor megsértetted, egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő
Teremtője és Megváltója. Az ilyen ügy egyedüli Közvetítőnk, a nagy főpap elé
kerül, aki "megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt"(Zsid
4:15). Ő részvéttel van gyengeségeink iránt, és összes bűnös hajlamainkból
kigyógyíthat bennünket.
Azok, akik nem
alázták meg magukat Isten előtt, bűneiket beismerve, még nem teljesítették a
bűnbocsánat legelső feltételét sem. Ha még nem éreztük azt az igazi bűnbánatot,
melyet még soha senki meg nem bánt, ha bűneinket még nem vallottuk be a megtört
szív alázatosságával, töredelmével, és nem fordultunk el tőle borzalommal,
akkor még sohasem törekedtünk komolyan bűneink bocsánatára. Ha még sohasem
kerestük őszintén az Istennel való megbékélést, nem is találhattuk azt meg. Ha
mind ez ideig nem nyertünk bűnbocsánatot, annak egyedüli okát abban kell
keresnünk, hogy nem voltunk hajlandók szívünket megalázni és alkalmazkodni az
Isten Igéjében foglalt feltételekhez. A Szentírás útba igazít és felvilágosít
bennünket e tekintetben. Bűneink megvallása akár nyilvánosan, akár pedig
titokban sohase történjen kényszerből, hanem önkéntes és őszinte legyen; ám
semmi esetre sem könnyelmű és gondatlan módon. Sohase kényszerítsük bűnvallomásra
azt, aki még nincs tudatában a bűn rettenetes horderejének és lényegének. Ha a
bűnvallomás szívünk bensejéből fakad, úgy megtalálja az utat Isten kegyelmi
trónjához. A zsoltáríró a következőképp fejezi ezt ki: "Közel van az Úr a
megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket" (Zsolt 34:19).
Az őszinte
bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és személyes bűnöket ismer be. Ezek
lehetnek oly természetűek, hogy egyedül Istennek kell bevallani, vagy pedig
olyanok, hogy általuk embertársainknak ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk
bocsánatot. Avagy nyilvános természetűek, s akkor nyilvánosan is be kell azokat
ismernünk. De minden beismerés határozott és tárgyilagos legyen, és azokra
vonatkozzék, melyeket elkövettünk.
Sámuel idejében
Izrael fiai eltávolodtak Istentől. Viselték is bűnük következményeit, mert nem
hitték, hogy Isten gondviselése, ereje és bölcsessége intézi a népek sorsát;
mert nem bíztak hatalmában, mellyel művét megvédelmezheti és elvégezheti.
Elfordultak a világmindenség hatalmas Uralkodójától, és olyan kormányzatot
kívántak, amilyennel a körülöttük lakó népek bírtak. Még mielőtt elveszített
békéjüket visszanyerték volna, nyilvánosan beismerték bűnüket a következő
szavakkal: "Minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy
királyt kértünk magunknak" (1Sám 12:19). Éppen ez a bűn volt az, amelyet
be kellett ismerniük. Hálátlanságuk, mely őket Istentől elválasztotta, súlyos
teher gyanánt nehezedett szívükre.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 8. fejezete
Gondolj bele, milyen lehetett az a
bárkában töltött negyven nap és negyven éjjel, miközben tombolt a vihar, zengett
az ég, cikáztak a villámok, és a hullámok ide-oda dobálták a bárkát! Nóénak és
családtagjainak bizonyára hevesen vert a szíve, és összeszorult a gyomra a
félelemtől. Szorongásuk ellenére azonban hitük által nyugalmat találtak Isten
oltalmazó karjaiban. Nyugodt bizodalommal voltak még a vihar közepette is.
Tudták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Biztosak voltak abban, hogy
vigyázó szemét rajtuk tartja, miközben a bárkát a viharos hullámok
dobálják.
1 Mózes 8 első versében a bizonyosság
visszhangzik: „Megemlékezék pedig az Isten Noéról” (1. vers). Az élet
viharaiban Isten nem feledkezik meg rólunk. A próbákban nem hagy magunkra. Az
élet legnagyobb kihívásai közepette nem vagyunk kozmikus árvák. Próbáinkban az
Ő jelenléte ad erőt. Ugyanaz az Isten, aki bevezette Nóét és családját a
bárkába, mindvégig oltalmazta őket, majd kivezette őket egy derűs, új jövőbe.
Amikor Isten szavát hittel fogadjuk, engedelmeskedünk parancsainak, és
cselekedjük akaratát, akkor bennünket is egy reményteljes jövő felé vezet.
Mark Finley
1.
heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18
Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb
barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe
szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki
megajándékozott egy Jézushoz vezető út
könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az
életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által,
hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia
olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White
írásaiból.
Az első és második fejezet arra emlékeztet,
hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét
a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden
bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi
örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.
Alázatossá tesz bennünket, ha Isten
szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan
a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét
látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra
is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk,
hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény
és bátorítás üzenetét.
Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk
igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai
lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a
Fiúval most és mindörökké.
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
2.
heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)
Az 1970-es években részt vettem egy
közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett
evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák
közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény.
Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit
kezdjek a bűntudatommal.
Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet
békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok
cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ...
mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély
bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a
fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni.
Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem
magáért a bűnért bánkódtak.
Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid
is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket
újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és
igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus
segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy
jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk
üdvösséget
Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől
és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és
üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő
kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem
fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?
Időnként a Sátán vádolóként közelít meg
bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk
ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk
bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget
kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem
fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).
Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne
késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy
szeressük Őt és egymást is.
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése