Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez (ez minden olvasmány végén ott lesz változatlanul egy hétig, amikor
majd váltja a következő)
Olvasmány a Jézushoz vezető út 2. fejezet 4. nap
A bűnösnek Krisztusra van szüksége
Az ember teremtésekor
nemes testi és lelki tulajdonságokat és képességeket kapott. Tökéletes,
Istennel összhangban élő lény volt. Gondolatai tiszták, céljai szentek voltak.
De az engedetlenség megrontotta ezeket az erőket és tulajdonságokat, s a
szeretet helyét az önzés foglalta el. A bűn következtében az ember természete
annyira legyengült, hogy saját erejéből képtelen volt a gonosz hatalmának
ellenállni. Sátán foglya lett és az is maradt volna örökké, ha Isten
szeretetétől ösztönözve, közbe nem lép. A kísértőnek az volt a szándéka, hogy
Istennek az emberrel való, már a teremtésnél meglévő tervét keresztezze, s
ezáltal fájdalmat és romlást hozzon a világra. Nem riadt vissza még attól sem,
hogy minden rosszat az isteni teremtés következményének tűntessen fel.
Bűntelen állapotában
az ember a legbensőbb és legboldogítóbb összeköttetésben állt azzal, akiben van
a "bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve" (Kol 2:3). A
bűnbeesés után azonban többé nem lelte örömét az ember a szentségben, és
mindinkább elrejtőzött Isten jelenléte elől. A meg nem újult szív ma is hasonló
állapotban van. Miután nem él összhangban Istennel, nem is talál örömet a vele
való közösségben. A bűnös nem tudna örülni Isten jelenlétének, visszariadna a
szent lények társaságától. Még ha szabadon léphetne is be a mennybe, nem volna
öröm számára. Az önzetlen szeretet, amely ott uralkodik, és amely a
legszorosabb összeköttetésben áll Isten végtelen szeretetével, nem találna
visszhangra szívében. Gondolatai, érdekei és indokai épp az ellentétét képeznék
azoknak, amelyek a menny ártatlan lakóinak szívét uralják. Zavaró hang lenne a
menny összhangjában. Számára a menny a kínszenvedés lenne, vágyakozna
elrejtőzni Előle, aki maga a világosság és minden öröm és boldogság központja.
Istennek nem önkényes határozata zárja ki a gonoszokat a mennyből;
alkalmatlanságuk folytán önmagukat zárják ki a boldog közösségből. Isten
dicsősége reájuk nézve emésztő tűz lenne. Inkább választanák a pusztulást és
halált, csakhogy elrejtőzhessenek annak tekintete elől, aki értük a kereszten
meghalt.
Lehetetlen, hogy
saját erőnkből kimenekülhessünk a bűn örvényéből, amelybe beleestünk. Szívünk
hajlamai gonoszak, és mi ezen változtatni nem tudunk. "Ki adhat tisztát a
tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4). "Mert a test gondolata
ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
mert nem is teheti" (Róm 8:7). Nevelésnek és képzésnek, az
akaratfejlesztésnek és igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e
tekintetben teljesen tehetetlen. Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek
ugyan, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani nem
tudják. Előbb egy felsőbb hatalomnak kell a szívben működnie; felülről jövő új
életre van szükség, mielőtt a bűnös ember a szentség állapotába juthat. Ez a
hatalom: Krisztus. Egyedül az Ő kegyelme képes a lélek holt erőit
megeleveníteni és Istenhez, szentséghez vezetni. Az Üdvözítő maga mondta:
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn
3:3). Az embernek új szívet, új vágyakat, új indokokat és terveket kell
nyernie, hogy új életet folytathasson. Végzetes tévedés azt hinni, hogy csak
azt a jót kell bennünk tovább fejleszteni, amivel már természettől fogva
rendelkezünk. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének
dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen
ítéltetnek meg" (1Kor 2:14). "Ne csodáld, hogy azt mondám néked:
Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3:7). Krisztusról mondja az Írás:
"őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága" (Jn
1:4). "És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek
között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk"
(ApCsel 4:12).
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 4. fejezete
1
Mózes 4 bemutatja a szabadjára engedett harag félelmetes következményeit. Káin
zabolátlan érzelmei oda vezettek, hogy megölte testvérét, Ábelt. Ha szabadjára
engedjük érzelmeinket, annak komoly következményei lesznek. Káin elhagyta
otthonát, és mint egy csavargó szökevény bolyongott. Élete pillanatok alatt
megváltozott. A rossz döntéseknek, szabadjára engedett érzelmeknek és a negatív
hozzáállásnak romboló következményei lesznek. A jó döntéseknek, az ellenőrzés
alatt tartott és pozitív érzelmeknek viszont pozitív következményei lesznek. Ha
a Szentlélek irányít, akkor készen
állunk arra, hogy szembenézzünk minden életadta körülménnyel, mivel megnyugvást találunk Isten mindent
felülmúló terveiben.
A
Biblia elbeszéléseiben található egyik legmegragadóbb kérdést Káin teszi fel:
"Avagy őrizője vagyok-é az én atyámfiának?" Amikor döntéseink másokra
is hatással vannak, a válaszunk egy határozott "igen." Noha nem
vagyunk felelősek azokért a döntésekért, amelyeket "atyánkfiai"
hoznak, felelősek vagyunk saját döntéseinkért, amelyek befolyással vannak a
körülöttünk élőkre. Ezért álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon,
miként hatnak tetteink és magatartásunk másokra.
-
Mark Finley
Heti olvasmány az
Ellen White idézethez (2015 július 12-18):
Az 1970-es években részt
vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark
Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy
az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a
legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy
Mit
kezdjek a bűntudatommal.
Ma is sokan kérdezik,
hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az
Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek
meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a
mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás
és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak
megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei
lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.
Az igazi bűnbánat
Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell
Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet,
amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját
erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett,
és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata
által nyerhetünk üdvösséget
Jézus kész
megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít
bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden
szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha
nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet
akkor értünk?
Időnként a Sátán
vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy
túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk
Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha
Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk
abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).
Földi életünk rövid
és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni
tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése